Tavasz volt. A kellemesen hűvös este ébren tartotta bennem a gondolatokat. Az ablakon bámultam kifelé, ahogyan a szomszéd ház fala egyhangúan meredt vissza rám. Távolabb egy kertben a gyümölcsfák leveleit borzolta a lágy szellő. A kis faluban lassan elcsendesedett minden. Egy busz állt meg, messziről hallatszott a fémes nyikorgás, ahogyan lefékezett. A városban dolgozók, vánszorogtak lefelé egymásutánban. Fáradtan emelték csomagjaikat, és már a gondolat is terhet rótt rájuk, hogy hazáig még gyalog kell megtenniük az előttük álló fél mérföldes utat. Hirtelen megszólalt egy harang, egyet ütött, amivel jelezte, hogy fél hét van. A hegyen épült templom komoran meredt az alatta kacskaringózó utca fölé, mintha valaki őrállóul állította volna, vizslatta a hazafelé bandukoló utasokat.
A depresszió árnyékában
A gondolataim ide-oda csapongtak, nem tudtam eldönteni, hogy irigykedjek rájuk, hogy van rendes munkájuk, vagy lenézően méltassam, hogy ilyenkor este vánszorognak haza a családjukhoz, amikor én már rég itthon ülök és bámulom a tévét. Leültem a számítógép elé, hogy enyhítsem a furcsa érzéseket, melyek folyton elő akartak törni. Nem voltam kibékülve velük, egyáltalán mit keresnek a fejemben. Az elmélkedésből a megcsörrenő telefon zaja riasztott fel.
Hé Isaac, hogy vagy? – szólt bele egy hang. Kellene egy kis segítség. A haverom Leo nem boldogul a számítógéppel, nemrég költözött a környéketekre. Tudsz neki segíteni?
Persze! – mondtam felvillanyozva, legalább valami kiszakít ebből az állott egyhangúságból. – Neki mikor alkalmas?
Átküldöm a számát, szerintem hét után otthon lesz. Köszi, addig is. Egyébként mi van veled, hogy megy az üzlet?
˜ Tiszteletkörök. Erre megint mit feleljek?! Szokásosak és fárasztóak.
Megvagyok. – válaszoltam, mivel semmi újdonságról nem tudtam beszámolni, főként pedig az aggasztó anyagi helyzetem miatt nem szívesen beszéltem róla. Egyébként, ha muszáj volt, inkább színesítettem a dolgokat, a vágyaimat lefestve és a valóságot eltakarva. Ebben lassan egész profivá váltam egy idő után.
Rendben, akkor majd csörögj rá! – s ezzel letettük a telefont.
Kinéztem az ajtón, aztán elégedetten ültem vissza a fotelbe; végre megint fontos vagyok valakinek és felnéznek rám. Csak értek valamihez. Az itthoni teendők várhatnak, nem vagyok tisztában vele, hogy mik is azok, már régóta nem nézek velük szembe. Valami halálfájdalom ül ki az arcomra, hacsak szóba kerülnek.
Talán elnézek Leohoz. Építőiparban dolgozik, fene tudja leesik egy kis pénz megint. Kimozdít ebből a unott és nyomott helyzetből, így hát megragadtam a telefont.
Pazar ház az egyik csendes mellékutcában. Kívülről viszonylag rendezett, az utcafronton kis előkert. Leo barátságosan nyitott ajtót és széles vigyorral az arcán üdvözölt. Kancsal szemében volt valami hamisság. A túlzott kedvessége és mézes-mázasak a szavai mögött nem feltétlen az egyenesség bújt meg. Ezek talán elsőre nem tűnnek fel a normál halandónak, csak egyszerűen jól esnek. Túl jól. A kis előtér egy hatalmas nappalira nyílt. Elég pazar volt a berendezés, sőt a kilátás a belső udvarra igazán pompás volt. Rendezett és parkosított kert nyílt közvetlen a nappaliból. Öröm volt kiülni a teraszra és gyönyörködni a tuják zöld színében. A nap lemenő fényében beszűrődött a kerítésen keresztül, megvilágítva a kertet, a kis medencét és a halastavat. Aztán játszadozva megpihent a teraszon, végigfutott a székeken, az asztal lábán, majd a poharakon tükröződött pár percig.
Némi kötetlen beszélgetés után az irodába léptünk. Kis helyiség nyílt a nappaliból. Rendezetten sorakoztak mappák az egyik polcon. Kis íróasztal és egy vendég szék egészítette ki a bútorzatot. Leo kényelmesen elterpeszkedett az íróasztal mögött miután átadta a számítógépet. Szokásos dolgok. Hibás postafiók beállítás, percek alatt kész vagyok vele.
Beszélgetés közben fény derült arra, hogy Leo is vállalkozó és épp a faluban megvette az öreg malmot, felújítja társasházként, majd a lakásokon akar nyerészkedni. Fel is sorolt néhány embert, akiktől már előlegeket vett fel. Tipikus esete a hiszékenységnek a hittel szemben, melyet az ilyen átbaszósdit játszó műmájerek kihasználnak.
Igazából azt tartottam, jobb mindenkivel jóban lenni Leonak meg egyébként is van pénze, hátha a jövőben még profitálhatok belőle. Nagy Merci, nagy ház és tényleg szép a berendezés. Van erre egy kifejezés, hogy joviális, bár a talpnyaló is ide passzol.
Miután felvázolta a lehetőségeket, természetesen felajánlotta Leo, hogy segít a házamnál, ha valamit át kell alakítani, sőt a Malomnál is jó lehet egy lakás befektetésnek, ha úgy gondolom. A javítást kifizette tisztességesen.
Elégedetten parolázott búcsúzáskor én kissé jobban éreztem magam, az esti búval baszott állapotomból, valahogy kirántott ez az apró sikerélmény.
Hazafelé vettem az irányt, bár belül megint feljött valami kellemetlen érzés, mely gombócként liftezett bennem. Otthon van az asszony és én későn térek haza kinek van kedve hallgatni a nyavajgást. Eléggé kiábrándító egy kellemes otthonból hazatérni a saját házamba.
Mi az ami zavart igazából?
Nem éreztem az elfogadást a szeretetet. Azt, hogy fontos lennék. Az állandó hazautazgatások a nagyszüleihez sebet ütöttek rajtam és folyamatosan feltépték azt a gyerekkori sebet, hogy anyám folyton egyedül hagyott. Az elhagyatottság érzése azért is volt fokozott, mert ilyenkor a gyerekeket is magával vitte, így megtörve családunk egységét. Sokáig nem értettem, mit jelent az, hogy állj ki magadért. Mára már átjött.
Ilyenkor azzal ütöttem el az időt, hogy előkerestem a megszokott számítógépes játékaim, vagy áthívtam egy havert, akivel pálinkáztam. Szóval inkább befordultam, begubóztam.
Nem mondanám, hogy olyan sokat tettem azért, hogy a megélhetésünk jól alakuljon. Csak éltem bele az életbe. A lakásitelek jól jöttek, ezekből túléltem, áthidaltam a dolgokat. Meg ugye könnyen jött pénz. Anyámtól megkaptam a házat, amit úgy ahogy rendbe hoztunk és éldegéltünk benne.
Végül is itt a pénz, a hitel, nagy baj nem lehet. A túlélésre elegendő, aztán majd lesz valahogy. Úgy sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy, hallottam vissza apám szavait a fejemben.
A vállalkozásom is mocorog valahogy, néha számlázok, egy kis áfaszőkítés és abból ami leesik elég jól megvagyok. Végül is elég jól megvagyunk és meg tudom magam nyugtatni, a gondolataimat azzal, hogy végül is egyházi esküvőnk volt, és az Isten előtt tett fogadalom az szent. Nem véletlenül vagyunk együtt. Eszembe jut, ahogyan megismerkedtünk. Egy vallási közösség tagjai voltunk és ebben a közösségben többször találkoztunk az ifjúsági alkalmakkor. Én egy ilyen kisebb csoportot vezettem és jó ötletnek tűnt, hogy az egyházból válasszak társat és ne a „világból”. Ez a megfogalmazás egy tipikus szófordulata a vallási közösségeknek. Érdekes ez a szóösszetétel is, ízlelgetem egy kicsit.
Eszembe jut, hogyan görcsöltem, hogy a csaj nem akart jönni, de én meg nagyon akartam társat. Görcsösen, és nem értettem, hogy miért nem jön, ő miért nem akarja. Tetszett neki egy másik fickó, ezt később tudtam meg. Mai fejemmel, ha a feleségem apja lennék a másik fickót javasolnám neki. Szeretem ezt a mi lenne ha dolgokat. Sok értelme van. Mi lenne ha? és a válasz az, hogy semmi.
Minden esetre hazaértem, és otthon a sértődött csend fogadott. Kivéve a gyerekeimet, akik sokkal rugalmasabban viselték a kilengéseimet, amit én ki is használtam.
A legjobb ilyenkor lefürdeni és begubózni az ágyba, ezt is tettem, és akkor nem kell beszélgetni kényelmetlen doglokról, hiszen azok úgyis elmúlnak. De érdekes módon nem múltak el. Az idő múlásával egyre inkább szúrtak és nyomtak. Felütötték a fejüket a legkellemetlenebb pillanatokban, mérgezve ezzel a mindennapokat.
A játékos
A teremben vágni lehetett a füstöt. Többen Whiskyt vedeltek, hogy tompítsák az élet fájdalmas kudarcait, bár ezt maguknak nem vallották be. A póker jó ötletnek tűnt, főként arról szólt, hogy az előre kiszemelt madarat levágják. Bár a pénzt nem osztották el az esték végén, de a lelkes amatőröket előszeretettel hálózták be. A fő szervező Harm, pár éve szabadult, már a neve is valami keménységet sejtetett. Hogy mi volt a bűne lopás, csalás? Találgatni lehetett. Akik igazán közel álltak hozzá, mint például a Koxos, biztosan tudták a részleteket, de csak homályos utalásokat és igen színes történeteket adtak elő, mikor mire volt szükség. Harm darabos mozgással közelítette meg az asztalt, majd elterpeszkedett az egyik fonott széken. Mindig rendezett ruhában és a megfelelő kellékekkel jelent meg, melyek most sem hiányoztak. Az arany karkötő és a Rolex szinte eltörpültek a 320 grammos nyaklánc mellett. Megjelenésének elengedhetetlen „kelléke” egy szőke, hosszúcombú fiatal lány volt, nyakában fehérarany nyaklánc. A lány az egyik bokszban foglalt helyet, távolabb a játékasztaltól és úgy figyelte a játékosok érzelemmentes arcát.
A terembe kisvártatva Herceg lépett be. Nevével ellentétben nem volt benne semmi hercegi, ha csak a magasságával nem szolgált rá. Inkább némileg hiányos fogazata tűnhetett fel a szemlélőnek, de torz pofájára való tekintettel nem hozta senki szóba az ügyet. Ki akarna bajt magának?! Röviden üdvözölte Harm-ot és a pultnál ülő Koxost, majd rendelt egy whiskyt. Főként portásként dolgozott az éjszakában, de a Harmmal folyamatban lévő közös ügyük miatt, sejthető volt, hogy megjárta már a kótert.
Harmadikként Hájas Tony lépett be az étterem sétáló utcára nyíló ajtaján. Rolex és nyaklánc, ahogy egy igazi uzsoráshoz és számla-gyároshoz illik. Nem tartozott szervesen a csapathoz, inkább a játék szerelme hozta ide. Ezt az is bizonyította, hogy miután elfoglalta helyét, előkerültek táskájából a kellékek. A két pakli kártya, a zsetonok és a keverőgép. Vigyorogva kérte ki az italát és boldogan parolázott a többiekkel. Úgy tűnik jó napja volt, nem volt gond a törlesztésekkel.
Látszatra nyugodtan ültek egymás között halkan folyt a szó. Átfutották az aktuális ügyeket, anekdotáztak egy szemernyit. Harm az órájára nézett: - Idő van, kezdeni kellene. Hol késik? Csörögjünk rá? Már csak a negyedik játékosra kellett várni, egy igazi madárra.
Az ajtóban kisvártatva megjelent Marvin. Harmincas éveiben járó, mégis tejfelesszájú fickó volt, aki az izgalom és a könnyű pénzkereset reményében csapott bele a póker mesterségbe. A megjelenéséhez hozzátartozott egy fekete hetes BMW mely inkább a hozzá nem értő külső szemlélőt győzte meg arról, hogy Marvin talán egy elismert gengszter. Aki komolyabban a motorház alá nézett két perc után rájött, hogy ebből a feltevésből legfeljebb a simlisség megalapozott. A játék kedvéért egész nagy utat tett meg, mivel a folyó túlpartján lakott, de most ez a pár mérföld eltörpült a várható nyeremény fényében.
Megjött a madár – súgtak össze az asztalnál ülők és mosolygós tekintettel készítették elő a játékos helyét. Tony szivarra gyújtott, a többiek italt rendeltek. A rendelést egy rövid szoknyás, kellemesen áttetsző ruhában lévő felszolgáló vette fel. Mosolyogva nyugtázta a pár whiskyt és azt a némely üdítőt, melyet az autóval érkezettek kértek. A lassú fészkelődés után elindult a játék, kis téteken, óvatosan. Herceg és Harm ügyeltek arra, hogy az összjátékuk ne legyen nagyon feltűnő. Ha valakinek elfogyott a pénze folyamatosan lehetett váltani, vagy a másiktól zsetont vásárolni. Persze két váltás, azaz 300 dollár után nem szívesen kockáztatott senki. Eleinte lassú unalmas körök, majd egyre izgalmasabb leosztások és találkozások születtek az asztalnál. Elsőnek Herceg adta fel. Marvin vágta őt le valamilyen atombiztos lappal. Úgy tűnik a rangjával járó „fizetés” nem futotta többszöri váltásra. Szimplán kiült a partyból és úgy figyelte a többiek játékát. A három játékos zavartalanul folytatta tovább, bár Harm szívében felébredt a bosszúvágy, hogy cimboráját kiejtették és szeretett volna visszavágni. Szépen türelmesen kiülte a lapokat. Mindent dobott, amivel az esélyek nem azt jósolták, hogy győztesen kerülhet ki a partyból. Az italok egyre fogytak, a pincérnő fáradhatatlanul hordta őket az asztalhoz. Harm barátnője Liz, megunta a nézelődést és beült az egyik boxba, hogy az Interneten szórakoztassa magát. Barátnőivel csevegett, hogy teljen az idő. Egyébként sem érdekelte nagyon a társaság, inkább csak Harm pénze. Tudatában volt, hogy egy feleség és egy gyerek mellett pusztán másodhegedűs lehet, de igazából nem érdekelte, csak a pillanatnyi jólét, az érzelmek másodlagosak voltak.
Marvin agyában cikáztak a gondolatok. Az izgalomtól alig tudta türtőztetni magát. A fel-feljövő érzéseket erővel nyomta vissza magába, nehogy elárulja magát a játékostársaknak. A vesztes játszma után a csalódottság és harag, a nyerő lapok láttán pedig az izgalom volt az, ami megengedhetetlen, hogy meglássák. Csak a kemények, akiknek jár a dicsőség ezen a terepen. Marvin előszeretettel tartott meg olyan lapokat, melyek önmagukban semmi összefüggést sem mutattak. Majd csak lesz valami a flopon felkiáltással, drágán vásárolta meg az első három lap megtekintését. Szerette a kockázatot. Élvezte az adrenalint, amely szétáradt testében.
Végre elérkezett az idő, a nagy leosztás, melyre Harm egész este várt. Megcsillant a szeme, szinte le lehetett olvasni az arcáról, hogy erre a pillanatra várt, hogy jól megfizessen Marvinnak. Alig tudta türtőztetni magát, de szavai szinte árulkodtak arról, hogy mennyire biztos a dolgában. Miután Tony eldobta lapjait egyedül Marvin maradt vele a táncban, kezében egy dáma és egy 10-es. A flopon 6-os, bubi és király jöttek egymásutánban. Harm finoman emelte a tétet, az előtte tornyosuló zsetonok szinte fele középen kötött ki. Marvin rövid gondolkodás után megadta. A negyedik lap az asztalon egy pikk hetes volt. Nem sokat változott a helyzet. Még mindig Harm volt előnyben. Ezt mutatta magabiztossága, amikor bejelentette az All-in-t.
Tony nagyot szippantott a szivarfüstből. Herceg pedig feszülten, szinte ugrásra készen figyelt.
Most eljött a te időd – mondta Harm, bízva abban, hogy visszavághat Marvinnak.
Marvin fogadta a kihívást és a zsetonok középen landoltak.
Az ötödik lap nagy nehezen, fáradtan ért asztalt. Egy pikk ász. Harm vigyorogva mutatta a másik két ászt a kezében. Nem értette, hogy Marvin miért röhög szemtelenül. Hercegben támadt fel először a felismerés, kikerekedett a szeme és kidagadtak az erek a nyakán.
Sora van baszd meg! – kiáltotta.
Erre mindenki hitetlenkedve és meredten bámulta az asztalt, mint aki szellemet lát. Marvin szépen behúzta a zsetonhalmot és közben cinikus szavakkal illette társait, melyben a póker iránti szakértelmüket becsmérelte.
Nem küzdök a sorsom ellen – szólalt meg kisvártatva Harm, majd felállt a székről és Liz mellé telepedett, aki már egy ideje valami Internetes játékkal töltötte az idejét. Ketten maradtak. Tony remegő kézzel szedte össze a lapokat és tette a keverőgépbe. Nem számít itt fizikai erő, megfélemlítés, vagy bármilyen fortély. Úgy tűnik a kártyában minden megeshet – gondolta magában. Már koránt sem volt, olyan magabiztos, mint amikor az ajtón belépett. Néhány szokványos party ment le, emelés, dobás, emelés, dobás, miután feltette a kérdést; Mi lenne, ha szétdobnánk a pénzt? Egyébként is későre jár. Marvin szívesen folytatta volna még a játékot, mert érezte a Chi-t, de látva Tony arcát kissé megesett rajta a szíve.
Rendben, ahogy gondolod - szólalt meg végül.
Tony kisimult arccal számolta ki a pénzköteget, magában örvendezve, hogy végre vége ennek a véres éjszakának és legalább az a pénze megmaradt, amivel a játékot kezdte. Látva a mogorva arcokat Marvin sietve elköszönt és boldogan ült be a fekete BMW-be. Majd elindult a macskaköveken a híd felé. Hazafelé azt tervezgette, hogy majd egy szép cipőt vesz a feleségének a pénz egy részéből, aki igazán megérdemli ezt a kedvességet, már csak azért is, hogy órákon keresztül szorongva várt rá a kis házikójukban. Ilyen kevés idő alatt ennyi pénzt keresni?! Ebből kellene élni, ötlött fel benne a gondolat. Legközelebb megint jönnöm kell, tervezgette magában, ahogy áthaladt a gyönyörű hídon. A folyó fekete tintaként hullámzott az éj sötétjében, hasonlóan, mint a gondolatok Marvin fejében. Talán most jó irányt vett az életem. Elég volt a sok szenvedésből, a pénztelenségből! Ez lesz a megoldás! A fülébe csengtek Harm korábban mondott szavai, amikor lenézően tekintett a 300 dollárra. A fővárosba kéne menned, ha nem elég a mi társaságunk és kicsi a tét! Ott a beülő 3000 dollár.
Komoly pénzek foroghatnak ott is. Bele kell vágni! – gondolta Marvin.
Itt ez a póker karrieremről szól. Harmékkal való ingatlanos biznisz, amibe belevittem Tóth Istvánt és Zolit. Majd a pókerezés a különböző helyeken egészen addig, amikor már minden téren problémát jelentett. A 20 kérdésre egy-egy példát írhatnék a történetekre, az irónikus Aranykéz utcai parkolás és hazaséta. A 3 szál összefonódása kell a végén, egybeolvad egyszerűen. Egyes szám első személybe.
Az uzsorás
Verőfényes nyár volt, Arthur egy szikrát sem törődött az idővel. Lefoglalta a gondolat, hogy megint kölcsönadhat és nagyot kaszál a kamatokon. Egy kis kesernyés ízt érzett a szájában, így hát beült egy kávézóba, mely a Camel utcai árkádok alatt hevert, hogy felüdítse magát valamivel és elvegye ezt a keserűséget, ami benne volt. Kíváncsian várta a figurát, akivel a könyvelő hozta össze. Egy ideje fűnek fának szórta a pénzt számolatlanul, a bevételekből futotta. A munka nem volt túl nehéz, emberkereskedelem, pontosabban bérbe adta a munkásokat. Havonta két napnyi munkája volt az egésszel. Összeadni a munkanapokat és kiszámlázni, majd leadni a jutalékot a megfelelő személynek. Már csak azt kellett megoldani, hogy a fennmaradó időt hogyan üsse el, fenntartani a látszatot, hogy tevékenyen és keményen dolgozik a család érdekében.
Ahogy üldögélt a kávézó teraszán megérkezett Eddy. Röviden bemutatkozott, a könyvelőre hivatkozva ült le az egyik alumínium székre. Eddy jól öltözött 30as srác volt, szemében látszott az üveges tekintet, mely egy drámai éjszakázást sejtetett.
Mennyi kellene? Kérdezte Arthur.
10.000 dollár – válaszolt Eddy és mutatott egy számlatömböt, melyben egy harmadik félnek kiállított számla lenne a fedezet, amely arról árulkodik, hogy hamarosan pénzhez jut.
Arthur nem kérdezte mire kell az összeg, jobban izgatta a 10%-os kamat, amelyet az ügylet után bezsebelhet. Gondolkodásában egyébként is valahol ott ragadt a magas kockázat élvezete. Talán ezek az érzések kiragadták az egyhangú szürke érzelemmentes világából. Izgalommal töltötték el, és valamelyest örömöt is jelentett. Volt benne valami túlzott segítői szándék is, hogy mindenáron megmentsen bajba jutott embereket. Persze ezt az eltorzult gondolkodásmódot fel sem fogta, fogalma sem volt mi az az önreflexió, egyszerűen csak élt bele a világba, mint egy kutya, amelyik oda szarik, amerre a gazdája sétáltatja.
Oké, rendben – válaszolta Arthur - Most a felét tudom odaadni, két nap múlva pedig a másik felét. A kamat 10% havonta.
Igazából értelmes dolgot soha nem csinált a pénzéből, csak még több pénzt szeretett volna.
Havonta számlázok – válaszolt Eddy – abból tudok törleszteni folyamatosan.
A számlán az összeg 6000 $ volt, melyet egy elég illusztris cégnek állítottak ki, bár ezzel Arthur nem volt tisztában, mivel annyira el volt foglalva saját gyermeteg világával, és a benne szereplő figurákkal. Annyit látott, hogy a „fedezet” jó lesz, az ember meg végül is ajánlás útján érkezett, így a feltétlen bizalmát kiérdemelte, amit végül is Arthur esetében nevezhetünk naivitásnak. Arthurt persze ettől a kérdéstől jobban foglalkoztatta a BMW olajfogyasztása.
Átadta a pénzt és mindketten elégedetten távoztak.
Arthur megkönnyebbült, valahogy azt érezte, hogy le van a gond erről a pénzről, már nem az ő zsebét nyomja.
Így hát büszkén sétált át az utca túloldalára, és elégedetten ült be a sedan bőrrel bélelt ülésébe.
Miután beállította a deréktámaszt, nagy gázzal hajtott tovább a helyszínről.
Menet közben szemügyre vette a házakat, amelyek mellett elhaladt, és főként a nőket, akik könnyed ruhákban sétáltak az utcán. Az autóban ülve erősnek és értékesnek érezte magát.
Kisvártatva visszatért az otthonába, amely szürke volt. Kevéssé tükrözte mindazt, amire belül vágyott és torz tükörképe volt a saját magáról kialakított képnek.
Kedvelte, hogy az emberek megeszik az arroganciát, és tévesen határozottsággal azonosítják, így nem kerül felszínre a belső bizonytalansága.
Bekapcsolta a tévét, végül is elüti az időt, amíg a következő részletet begyűjtheti valakitől.
Végigfutott az agyán, hogyan is indult a pályafutása Csumival az egyszerű cigánnyal, kinek esetében először 300 $-t kockáztatott. A cigány rendre szállította a kuncsaftokat. Egy kisvárosban éltek, bár megismerkedésükben nagy szerepet játszott közös ismerősük a furmányos és simlis Leo.
Voltak jó üzletek és voltak olyanok, amikor a tőke is elúszott, a kamatokról nem is beszélve.
Egy család nagyon megmaradt Arthur agyában. Beleégett és nem tudott szabadulni a gondolattól. A szomszéd kisvárosban éltek és egy ízben kértek kölcsön egy adott összeget, melyet aztán tisztességesen megfizettek a kamattal együtt. Kegyetlennek érezte magát azért, ahogyan bánt ezzel a családdal. Tom a férj és a felesége valamint a kisgyermekük, akik meghúzták magukat valami élhetetlen lyukban. Volt itt még egy másik ügyfele is, egy rendőr és a családja. Nem igazán tartott tőlük és rémtörténeteket mesélt az otthonukban, amivel jól be lehet szaratni a másik embert. Valahogy a két család különbség volt a fejében, megfoghatatlan. Tom esetében talán a szegénységének ellenére a tisztessége volt az, ami megfogta Arthur lelkét, ha lehet ilyet mondani, mert lelke nem sok volt. A rendőrt leszarta. Nagy ház, túlvállalás, mindenre behitelezés. Könnyen átlátható, hogy magának kereste a bajt.
Persze felmerül a kérdés, hogy miért volt ilyen magabiztos, hiszen a törvény nem kedveli az ilyen simlis uzsorásokat, csakhogy Art gyakorlott volt a papírozásban. Szépen be volt csomagolva és hitelesítve a kölcsönszerződés, ahogyan azt kell. Tanult korábbi hibáiból, amikor nyakra főre kölcsönadott a magas hozam reményében és előfordult, hogy bottal üthette az adós nyomát. Olyankor is előfordult ez az eset, amikor a kellő papírokkal rendelkezett, de az adós fizetésképtelenné vált. Nem lépte túl azt a határt, nem alkalmazott fizikai erőszakot. Egy esetben volt ilyen, de annak sem volt értelmes eredménye. Megharagudtak rá ennyi történt, de pénzt nem látott abból sem. Inkább maradt az a széparcú simlis uzsorás, aki nem megy el a végsőkig, így nyugodt lehetsz afelől, hogy nem fogod savazókádban végezni, ha vele üzletelsz.
Eddy szépen rendszeresen fizetett. Egyre többször kért kölcsön, viszont rendre megadta. Ahogyan telt az idő egyre többre volt szüksége, mivel igencsak megkedvelte újdonsült barátját Black Jacket. Eleinte esténként járogatott le kedvenc helyére a Tropicanaba, majd rendszeressé vált a dolog és kimaradozott délelőttönként a munkahelyéről is. Artot ez nem zavarta, amíg jön a pénz, addig nincs gond. Ha késik is a részlettel, megadja. Eddy komolyban nyomta, esténként 35 000 $ is megfordult a kezében, viszont nagyon sokszor semmi nem maradt hajnalra.
Az életérzés, hogy ő a király, teljesen elvakította. Természetesen a játékhoz párosultak az éjszakai topless bárok, amikor is lenge öltözékű hölgyek figyelték minden kívánságát a jól fizető vendégnek. Egy-egy ilyen alkalommal Art is elkísérte, néha vidéki kisvárosok bárjaiban időztek közösen. Egy alkalommal Eddy, Art és egy harmadik társukkal, Rogerrel egyetemben látogattak be egy ilyen kedves helyre, s miután beléptek, mindhármójukat karon fogta, egy-egy kedves hölgy. Kellemes fények és zene szólt a klubban. A lányok finom italokat kínáltak és a srácok derekasan fogyasztottak, miközben kedvüket lelték a rúdtáncosok mozgásában. Elítélhetnénk ezt a fajta kikapcsolódást, de egyiküket sem kötötte semmi erkölcsi gát belül, hogy ne tegyenek kedvükre. Legitimálta tevékenységüket a kapcsolataikban való sikertelenség, vagy éppen az üzleti téren való sikeresség. Természetesen tudva lévő, hogy aki nappal kezdi a borozgatást, annak a következménye hosszú távon az, hogy elszegényedik, hasonlóan az efajta könnyed életnek is vannak hátulütői. Egy konzumhölgyből kis eséllyel válik kiváló feleség, leszámítva az ágyban nyújtott teljesítményét. Bár ez utóbbi mondat is ítéletes és soha ne mondjuk, hogy soha. Minden esetre Art és Eddy kiválóan érezték magukat, és jobb híján itt töltötték be szexuális szükségleteiket, egy dolgot szem elött tartva, hogy az üzlet, az üzlet, tehát fizesd meg a bérét annak a hölgynek, aki gondoskodik a kellemes időtöltésről.
Mit számított a pénz, ha egyszerűen nyugalmat és elfogadást, a gondoktól való megszabadulást lehetett rajta vásárolni. Egyéb iránt pedig a valós szükségletekre minőségi szolgáltatást nyújtott, lepusztítva ezt a kereslet és kínálat összefüggéseire. Nincsenek kérdések, nincs pöcsölés, hiszen mindenki tisztában van a szabályokkal, és ebben a letisztult rendben szépen lehet haladni előre.
Nem tarkítja az aktust semmiféle kommunikációs fordulat, amely arra akarja irányítani a figyelmet, hogy gyülekeznek otthon a sárga csekkek, vagy éppen a gyerek iskolai problémái. Sokszor több volt ez persze a szimpla üzletnél. Érezhető volt az együttlét alkalmával, de nehéz egy ilyen történet, mert hogyan is tudná az imádott hölgyet kiragadni valaki egy olyan helyzetből, amikor másnap egy újabb úriember farka van a szájában. Elképzelni is groteszk, hogy épp egy ilyen aktus során próbálná valaki kirángatni a leányzót a szobából, puszta jobbító szándékkal, hogy aztán a saját ágyába navigálja.
Természetesen nem csoda, ha a jóember eljut odáig, hogy a kaszinó és a mellette könnyű örömökkel bíztató hölgyek gyűrűjében hirtelen odalesz a pénze. Az út lefelé vezet a lejtőn abból a szempontból, hogy ha ostoba módon fizet valaki ezért, vagy így vagy úgy csődbe jut.
Felvetődik persze a kérdés, hogy vajon ez az ember hogyan működik az otthonában a feleségével. No nem a szexuális örömök iránti igénye a kérdéses, hanem a „vásárlási” szokásai. Hogy tulajdonképpen a feleségével is szívesen eljátssza azt a játékot, hogy te szolgáltatsz én pedig fizetek. És „vásárolja” a feleségét. Tehát számára a topless bár csak egy tünet és üdvözlendő tünet, hiszen odahaza ugyanezt teszi, fizet az érzelmekért. Fizet azért, hogy adott esetben kedvesek legyenek vele. Fullosan megvesz mindent, hogy értékeljék, és kitömi a csajt. Nos Eddy ékes példája volt az ilyenfajta működésnek, csakhogy ez nem működött. Egyszerűen kudarcra volt ítélve, mert otthon a nő igenis frusztrált volt több alkalommal, mely érzelmi allűrjeit Eddyn töltött ki. Eddy pedig a jól bevált működés mentén rendre kaszinóban és ribancok karjaiban kötött ki, hogy enyhítse bűntudatát. Mit mondjunk erre? Nehéz elfogadni vagy pálcát törni, inkább az a kérdés, hogy Eddynek ez miért volt jó…
Minden esetre az A8-as Audijában elhitte, hogy ő az. Ő a király, és ehhez megfizette az udvartartását, hogy a látszat is igazolja.
Ivócimborák
Egyedül voltam. Megint egy idióta hétvége, amikor az asszony leutazik. Nyomom a Counter Strikeot aztán azt is megunom. A tévé is untat. Tod nagybátyámtól kaptam egy üveg ribizli pálinkát. Kivételes íze van, de egyedül nem olyan jó inni. Ezért hát áthívtam Arthurt és Marvint, hogy enyhítsem a magányom érzését. Gyerekkorom óta bennem élt ez a bezártság érzés. Nem szabad kimenni amíg a bátyád haza nem jön az iskolából. Focipályára tilos menni, mert a sok gonosz gyerek van ott és csak hülyeségeket tanulsz tőlük. Meg hát mi templomosok jobbak vagyunk. Most meg mi van? Itt van a két haverom Marvin és Art, az egyik egy szerencsejátékos, a másik meg egy uzsorás. De legalább van valakihez szólnom, aki meghallgat.
Hej Isaac! Mizujs veled? – kérdezte nagyhangúan Art, amikor megérkezett.
Áh semmi – válaszoltam a szokásos nyomott hangulatban – Marvin késni fog egy kicsit.
Biztos megint Allinba keveredett – nevetett Art.
Allin Marvin - tette hozzá, már röhögve. Erre nekem is jobb kedvem lett.
Figyelj, hoztam egy üveggel Tod nagybátyám nedűjéből, mit szólsz?
Na és hogy megy az üzlet?
Marha frankó minden, csak beúsztam egy-két idiótával. Lerántottak, aztán most megy a végrehajtó, de sajnos semmi nincs a nevükön. Tudsz valami jó bizniszt? Mielőbb vissza kéne termelni a dohányt.
Nem sokat. Múlt héten találkoztam Leoval, ismered?
Aham, építőiparban utazik. Mi van vele?
Épp a régi malomépületet újítja fel és lakásokat alakít ki belőle. Szerintem érdemes lenne vele üzletelni. Éppen keres valakit az emeleti lakásra.
És mekkora összegről van szó?
Ha jól emlékszem 18 000 $-t említett.
Az szép pénz, viszont annyim most nincs. Megkérdezem az öreg Waltert, hátha tud nekem kölcsönözni és megoldjuk okosba.
Az mindig jó, pláne, ha nekem is leesik valami belőle. Tessék itt a száma.
Na okés, akkor majd jövő héten rácsörgök, hogy mi a helyzet vele. Nálad mi újság? Hogy vagytok az asszonnyal?
A szokásos, folyamatos pörgés, mindig van valami. Tököm teli van, hogy a gyerekeket állandóan elviszi hétvégére, nincs közös programunk. Ha pedig lemegyek csak az unalmas hétvégék, semmit sem tudok ott lent csinálni, maximum tévézek.
Hát nem egyszerű. Apósodat hogy bírod?
Drámai. Alkoholista az ürge és borzalmas körülötte a létezés. Nagy a kipárolgás, de nemcsak az alkoholfok, hanem az érzelmi fellegek ami nehezebben bírható.
Gondolom, ez aztán biztosan betesz a családi légkörnek.
Ja, öt percnél tovább kevesen maradnak a közelében.
Na rácsörgök Marvinra, hol jár az a szerencsétlen! – váltott témát Art.
Hej Marvin, merre jársz? Mikorra érsz ide?
Kettő perc és ott vagyok, most fordultam be a főútról. De el nem hiszitek mi történt, miért késtem. Hihetetlen dugó volt és feltartottak. Még egy ilyen forgalmas napot, pedig hétvége van.
Okés rendben,csak lazán, addig öntök neked is egy pohárkával!
Biztos megint bukott.
Ne legyél vele ilyen szigorú. – mosolyodott el Art.
Nekem mindegy, de úgy tudom sokkal tartozik.
Kisvártatva Marvin is megérkezett és csatlakozott a két fős társasághoz és hirtelen felhajtotta a kitöltött italt.
Ez hihetetlen! – fakadt ki Marvin.
Na mi történt?
A riveren kidobott egy pikk hatost. Nuts flushdraw volt a kezemben! Káró három, hat. Az asztalon kettes, ötös káró és egy treff hármas. Erre az a vadbarom riveren kidob egy pikket.
??? Értetlen fejet vágtunk.
A floppon hívott elöttem ült kis vakban. Én ráemeltem, hiszen nuts sorom volt és straight flush húzóm. Mindenki eldobta a lapot csak ketten maradtunk. A turn-ön jött egy indiferens bubi, megint emeltem. All in. Ez a szerencsétlen Diver megadta a semmire. Lyuksora volt. Erre a riveren kidobott egy pikk hatost. Leesett neki, hát beszarok.
Divert nem a foglalkozásáról nevezték el így, hanem a vastag szemüvegéről kapta ezt a becenevet. Egyébként a pénzmosodák gyöngye volt, így nem számított neki, ha egy-egy lyuksorra benézegetett, hiszen nem becsülte sokra a pénzt, mivel sokan vették igénybe szolgáltatásait.
Akkor ezek szerint bukó a mai?!
Áhh csak egy rossz széria volt. Holnap lecsapok rájuk! Viszont kellene egy kis pénzmag, hogy betömjük ezt a lyukat.
Megoldjuk, csak nyugi! – szólalt meg Art.
Gyere Marvin, ülj le töltök még egyet, hogy kiheverd a fáradalmakat.
Egyébként kik voltak még ott?
A szokásos banda, Zak, Krisz, a Vendéglős, az öreg bajszos, és Fraser.
Mr. Blank is megjelent?
Á, dehogy! Az olyan beton, ekkora partiba nem ül be. A kicsi biztos pénzt szereti, alacsony kockázattal.
Miért mekkora volt a beülő?
Pot limit omahát játszottunk 5 $ kisvak, 15 $ nagyvak. Minimum 1000 $ beülővel. Szóval volt az asztalon manna bőven, pláne, hogy 2-3 kör után újra váltottak az emberek.
Viszont volt ott egy figura, még eddig nem láttam. Beült egy másik asztalhoz holdemezni. Majd utána Black Jackezett. Eleinte elég jól ment neki, aztán mintha elvágták volna. De ő erőltette tovább, aztán csak nem adta be. Kicsit dumálgattunk. Együtt keseregtünk a végén egy whisky kíséretében. Eléggé megszorult az ürge. Lehet jó üzlet lesz neked Art, majd megadom a számát, mert nálam érdeklődött, hol lehetne egy nagyobb kölcsönre szert tenni.
Hogy hívják a srácot?
Eddynek. Valami bankos srác. Van pénz nála, sose fogy el!
Na jól, van, akkor csak kialakult valami…
Srácok én rendelek egy pizzát, ha nem akarunk éhen halni, mert az ital ugyan tartja bennünk a lelket, de hamarosan kiürül az üveg, én meg már farkaséhes vagyok.
Hosszasan üldögéltünk a délutánban. Marvin anekdotázott valami hihetetlen nyereményekről, Art azt nézte, hol és kinek lehet kölcsön adni én meg keseregtem, amikor szóba jött a helyzetem. Elütöttük az időt, a naplemente ugyanolyan szépen világította meg a nappalit, mint bármely más családnál. Nem kérte számon az elfogyasztott pálinka mennyiségét, kedvesen mosolygott mindenkire a tavaszi estén, még arra is, aki szomorú volt, vagy aki dühös. Sőt még a depressziós emberek sem zavarták, mint amilyen éppen én voltam. Belül irigykedtem a pár házzal odébb lakókra, milyen szép családjuk van. Rendben vannak és kiegyensúlyozottak. A férj tisztességes munkát végez, megbecsült, földjei is vannak és azokon tevékenykedik. A feleség a hivatalban dolgozik, és együtt nevelik két fiukat. Az ismerettségi körömben megbecsülésnek örvendenek. Mosollyal az arcukon, megelégedettségben telt el az estéjük.
Könnyebb volt a másik irányba tekintgetnem, ahol elszegényedett öregek tengették napjaikat. Nehéz érzésektől terhelten nyugodott le az ő napjuk. Roggyant, megvénhedt házak, kopottas ruhák, szegényes környezet. Inkább ezzel tudtam azonosulni. Fogalmam sem volt hogyan, de szerettem volna elkerülni ezt a fajta életet, de az életérzés annyira otthonosnak tűnt számomra, és még csak nem is sejtettem, hogy itt van a kutya elásva. Hogy azonosulok ezzel a szegényes gondolkodásmóddal. Egyébként pedig lenézem ezeket az embereket, éppen amiatt, hogy itt vannak egy ilyen helyzetben, nincs pénzük és koszos ruhákban mászkálnak. Távol állt tőlem, hogy belebonyolódjak olyan gondolatmenetbe, hogy ezek a hozott minták, amelyet működtetek, amelyekkel együtt érzek okozzák a vesztemet és ezeknek az embereknek is a vesztét, a szegénységét. Belenyugodtak abba, hogy nekik ez jutott, és korlátozták magukat rengeteg olyan dologgal, amelyet mások mondtak nekik. Beleszülettek egy „talajba” amely nem táplálta őket, hanem inkább elsorvasztotta.
Miután lenyugodott a nap, Marvin és Art elbúcsúztak. Marvin az Art-tól kapott kölcsönből ismét támadásba lendült, várta őt az éjszaka. A Royal hívogató kényelme és csilingelése. A pincérnők ritkás ruhái, a kedves felszolgálás és az úri fogadtatás.
Art készült Eddyvel történő találkozására, ezért a pihenést választotta. Szeme előtt pörögni kezdtek a dollárjelek.
Egyedül maradtam. A gondolatok cikázása a pálinkának köszönhetően lassúdtak egy kissé. Így képes lettem elaludni végre, aminek főként azért örültem, mert addig sem kellett éreznem. Az érzések területe nem az én világom, mert inkább csak azt tudtam megkülönböztetni, hogy valami könnyű, vagy valami nehéz. És rendszerint a nehéz, gyomrot összeszorító érzések, és lehúzó erők voltak ismerősek számomra. Valahogy ezek idézték gyerekkorom mindennapjait. Néhány emlékképem volt ugyan arról, hogy ki is volt az a kisfiú, aki belevigyorgott a világ képébe, amikor a vécén üldögélt és nem igazán izgatta őt senki sem. Nem kellett eltelni néhány évnek, hogy ez az életöröm megfakuljon az arcán és megjelenjen a fásultság, az örömtelenség. Szóval nem mindegy, hogy hová ültetem a fát, a betonba, vagy a termőföldbe. Miután megszoktam, hogy betonban élek, amely mellőzi az érzelmeket, kemény és hideg, számomra az volt „biztonságos”. Tehát érdemtelen volt bármit is szóba hozni ezen a területen.
Kockázatos ügyletek
Artnak mindig akadt 4-5000 $-ja, viszont ennél nagyobb összeg nem állt rendelkezésére. Amint valami nagyobb tétel adódott ő is kölcsönhöz fordult, mivel a hasznot minden áron be akarta zsebelni. El nem ítélhető módon megvolt benne a vágy, hogy minél kisebb erőfeszítéssel, minél nagyobb összeghez jusson. Erre az ismerőseit is rendre igénybe vette. Ilyen volt az öreg Walter, aki több mint harminc éve az energiaszektorban dolgozott. Villamos tervező volt az öreg, de belefáradt már az ilyen jellegű taposómalomba, így ki-kikacsintgatott a kétesebb üzletek felé, melyek komolyabb haszonnal kecsegtettek. Arthurral az egyetemről ismerték egymást, pontosabban volt egy professzor, dr. Tump, aki mindkettőjüket tanította. Így a nagyobb korkülönbség ellenére kialakult egymás között a bizalom. Az, hogy Art hogyan végezte el az egyetemet, mindenki fejében belső konfliktusokat okozott. A tapintatosság elve mellett azért senki sem kérdezett rá, hogy hogyan is volt az a 10 év és mivel telt tulajdonképpen.
Így adódott, hogy Art kisebb nagyobb „ötleteit” Walter segítségével finanszírozta. Jelen esetben a Leo féle ingatlan forgott Art fejében, hogyan lehetne részesülni a dologból. Artot nem a tulajdon érdekelte, hanem a pénz. Az, hogy valaki folyamatosan fizesse a kamatokat. Így tulajdonképpen okosban megoldotta az ügyeket, áthidalva a kölcsönadó és kölcsönkérő között tátongó szakadékot.
Walter ebben a konkrét ügyben arra kérte Artot, hogy írjanak egy papírt, mivel ez az összeg azért elért már egy határt. A részletek tartalmazták, hogy Leo az ingatlanra fordítja a kapott kölcsönt, melyet Art vesz fel. Igazából, Art érdekei kevésbé voltak lefektetve, számára ezek az ügyek a bizalomról szóltak. Még ügyvédje sem volt, így a papír főként Walter érdekeit szolgálva, az ő jogait tudta érvényesíteni.
Art gondolkodásmódjában „az eddig sem volt baj, most miért lenne” fordulat élt a leginkább. Azt a kifejezést, hogy a Vis Major távolról sem ismerte.
A kettejük között a bizalmat az is erősítette, hogy néhány évvel ezelőtt Art segített Walternek egy 50.000 $-os pénzmosási ügyben. A sikeresen zárt ügyletnek köszönhetően Art megbízhatósága felértékelődött.
Walter átadta a pénzt, a papír fejében, majd Art vidáman tartott Leo házához.
Leo parolázva fogadta Art-ot, gyorsan kitöltött valami könnyű italt és beszédbe elegyedtek. Felvázolta, hogy a malom, milyen jó kis befektetés és hogy több embertől is vett már fel előleget a lakásokra. Így megemlített egy munkásembert, valamint egy hitelszakértőt, Tillyt, aki ingatlanok hitelezésével foglalkozik.
Art átadta a pénzt, és havi 10% kamatot kért. Papírt nem írtak, bízva abban, annak alapján, amit Walterék összeállítottak, hogy nem lesz gond.
Leo sietve átszámolta a pénzt és betette egy fiókba. Majd a hátsó kertbe lépve folytatták a kedélyes beszélgetést. A kert szépen rendezett, tujasor vette körbe és frissen vágott fű illata lengte be. A takaros kis házikónak egyetlen szépséghibája a külső burkolás hiánya volt egyedül. De belül a kényelemre és az élhetőségére nagyon odafigyeltek.
Leo elmondta, hogy az ő hitelét is Tilly intézte, és amennyiben ilyen jellegű segítségre lenne szükség, szívesen átadja a kontaktot. Artnak mindjárt eszébe jutott Isaac cimborája, akinek esetleg ez jól jöhetne. Kihúzhatná a jelenlegi depresszióból, ha valamely céljához ezzel az összeggel hozzájárulhatna.
Art az ilyen apró jeleken, minthogy Leo tartozik Kiskezűnek 80 $-al, könnyedén átlépett és figyelmen kívül hagyta. Betudva mindezt Leo jelenlegi helyzetének és ezáltal felmentést adva számára. Az, hogy üzleti etika ismeretlen fogalom volt a szótárában, így nem is firtatta ezt a dolgot.
A kellemes délutáni beszélgetés során felmerült egy komoly beruházás ötlete. Leo lendületet kapott attól, hogy Artnak milyen pénzes barátai vannak. Art természetesen kiszínezte a történetet és emelni próbálta saját jelentőségét azzal, hogy felsorolja gáláns támogatóit.
Leo ezen felbuzdulva elővezette a New Town-i beruházást, amely egy lakópark lesz és első körben a telekfelvásárlásokkal indul. A projektben egy államtitkár és ami legfontosabb, Leo egyik ismerőse Harm is részt vesz, mint koordinátor.
Harm-ról már hallottam – szólalt meg Art.
Marvin barátom említette. Együtt pókereztek anno New Townban. Úgy tudom teli van az ürge.
Van pénze, persze – válaszolta Leo.
Viszont a telekvásárláshoz komolyabb tőkére van szükség. Többeket bevontak már, kár lenne lemaradni ilyen üzleti lehetőségről. Szerintem beszéljetek mielőbb.
Nagy területről van szó, már csak a földmunkák is borzasztó nagy összeg. Harmnak pedig jó kapcsolata van az önkormányzattal és szépen okosban megoldják a területek átminősítését.
Most mi a helyzet ezekkel a telkekkel?
Jelenleg üdülő övezet, alacsony beépíthetőséggel. Viszont már dolgoznak rajta a hivatalban, hogy átminősítsék. Most képzeld el, megvásárolod 60 $ / m2 –ért és átminősítés után kapásból az ötszörösét fogja érni.
Artnak megcsillantak a szemei. Ez lesz a nagy üzlet, a Jackpot! Már azon kezdett gondolkodni, hogy honnan fog pénzt előszedni az ügyletre. Megmozgatja minden barátját, ismerősét, akit csak be lehet mozdítani rá. Annyira izgatott lett, hogy azonnal felhívták Harmot, hogy mondjon részleteket a lehetőségről.
Persze be lehet szállni – válaszolt Harm a telefonban.
Szép sorban vásároljuk fel a telkeket. Jelenleg van egy 1200-as telek, ami eladó. A területeket névre írjuk és a kölcsönnel pedig beterheljük. Sok apróbb területről van szó, amelyeket felvásárolunk és szépen összeáll a nagy kép. Komolyak leszünk. – tette hozzá.
Mennyi most az árfolyam, mibe kerül ez az 1200-as telek?
Jelenleg 35 $ körül mozog m2-ként, így az 1200-asba 43.000 $ a beszálló. Viszont az átminősítés után, ami őszre várható a telek értéke lesz vagy 220.000 $. Van most több jelentkező is, aki szeretne részesedni az üzletből, úgyhogy döntsd el, hogy számoljunk veled vagy sem.
Mindenképp érdekel, csak kell egy kis idő, hogy összeszedjek ekkora összeget.
Art mindig is szerette hallani, hogy majd mennyit fog keresni, majd mennyi pénze származik ebből vagy abból. A pénz mértéke mellett, amelyet elképzelt, valahogy rá volt állva az ígéretekre is. Egyszerűen teljesen bekattant tőle és jojózott a szeme, mint Dagobert kacsának, figyelmen kívül hagyva az intő jeleket.
A találkozó végén, Art és Leo elégedetten búcsúztak. Leo behúzta a pénzt, megoldódni látszottak likviditási gondjai, többek között házának törlesztője, Art pedig bízva abban, hogy az összeg jó helyre került és fialni fog, kisimultan ült be a fekete BMW-be, majd úriasan hajtott végig a poros utcán. Belül izgatott volt és fejében már az újabb üzlet zakatolt, hogy hogyan fogja előteremteni a 43.000 $-t egy másik ember céljaihoz. Fejében átfuttatta az összes ismerősét, akiktől pénzt kérhet kölcsön, természetesen ígérnie is kell cserébe. Részesedést a nagy üzletből, de tulajdonosnak nem akarta őket beengedni. Kamatot szívesen fizet a pénz használatáért, de a zsíros falatot magának akarja.
Egyszerű volt a képlet, Art nem igazán akart energiát fektetni a dolgokba. A legjobb, ha mások ideje és erőfeszítése van a dolgokban, így nem kell kockáztatni a saját kudarcát. Persze ennek nem igazán látott mögé, csak a könnyű pénzszerzési lehetőség izgatta, és mindamellett az, hogy jó hosszú időre biztosítsa a távoli jövőjét. Ez persze nem egy elítélendő viselkedés, hiszen befektetők tucatjai azok, akik hasonlóképpen cselekszenek, viszont Art egyáltalán nem szeretett volna aktív munkát beletenni, úgy a dolgok 95 vagy inkább 100%-ába.
***
Kapva kaptam az ötleten, amikor Art barátom közölte, hogy van egy jó ismerőse, aki ingatlanhitelekkel foglalkozik. Elég lelakott volt a ház, amiben éltünk, annak ellenére, hogy apám sokat segített abban, hogy komfortossá tegye. Az ő elképzelése a komfortról és élhetőségről, kényelemről merőben eltért az enyémtől. Neki az már luxus volt, ami nekem természetes. Nem szerette magát eléggé szerintem, vagy azt gondolta ő nem érdemli meg, hogy egy szép lakása vagy háza legyen. Ezzel a gondolkodásmóddal egymásra találtak anyámmal. Az is egy érdekes tény, hogy bármennyire is szerettek volna kitörni a szegény parasztházból, és amelyben éltek nem sikerült. A szülői korlátozás alól nem tudtak felszabadulni és kirepülni a fészekből. Szárnyaszegetten vergődtek a megfelelési kényszer mentén és tették szépen azt, ami más kívánsága, más ember érdeke. Ilyen módon apám az anyósánál „vendégeskedett”, amíg a mami meg nem halt. A mami előszeretettel uralkodott a környezetén, mivel azok megengedték neki, és megszokottá vált ez a fajta életforma. Nem igazán tudták elképzelni, hogy másféle élet is létezik, csak legbelül vágyódtak rá. Belül mélyen eltemették a vágyaikat és igényeiket és nem is merték remélni, hogy az élettől valami jót is kaphatnak. Érdekes volt kívülről nézni az életüket, hogy hogyan viselkednek, hogy hogyan játsszák ezt a „játékot”. Elmélkedhetnénk hosszasan, hogy elvették a döntésük jogát, ami valójában így is volt. Csakhogy ők nem vették vissza azt, a saját energiájukat még akkor sem, miután a szüleik eltávoztak az örök vadászmezőkre. Az örököségük utánuk maradt, a szegénységtudat és a hatásban való élés, melyet meglepő módon a saját gyermekeik részére tovább örökítettek, mégpedig oly módon, hogy nem hagyták őket önállóan dönteni. Nem engedték meg az önálló választás jogát.
Ennek mentén kaptam meg anyám örökségét, egy lerozzant vályogházat.
Nem sok gondolkodás után felhívtam Tillyt, hogy intézzük a hitelt. Konkrét tervem nem volt a pénzzel, csak túlélésre játszottam. Kevés volt a havi bevételem, nem vállaltam állást mivel inkább a vállalkozói lét vonzott, viszont ez is inkább azért, hogy nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak.
Tilly készséges volt a telefonban és nagyon hízelgett. Megbeszéltünk egy találkozót, amikor is megnézi az ingatlant és fényképeket készít róla. Mivel külföldi banknak dolgozik ezért várhatóan devizában fogom kapni a hitelt. Felajánlotta, hogy személyesen elvisz a bankba az elbírálást követően, csak a benzinpénzt fizessem majd. Természetesen jutalék fejében intézte a dolgot, hiszen neki is élnie kell valamiből.
Tavasz volt, a nap hétágra sütött, amikor Tilly megérkezett a házam elé. Ciánkék Citroenjéből kiszállva egy jól öltözött, magára sokat adó figura hatását keltette. Elengedhetetlen volt a parfüm számára és a tiszta autó. Megnyerő stílusával könnyedén az ember közelébe férkőzött.
Szerintem 20.000 $ körül kaphatsz hitelt. Be kell vonni az asszony fizetését is. – közölte a fényképezés végén
Az igénylésbe beleírtuk, hogy felújításra fordítjuk az összeget, bár szabadfelhasználású volt a konstrukció.
Az egész folyamat alatt izgatottan ültem otthon és szinte semmivel sem foglalkoztam, várva azt, hogy megkapjuk a pénzt. Közben azt pörgettem magamban, hogy mit veszünk, mire fordítjuk majd. Az ötleteim fél óránként váltakoztak és ezáltal fenntartottak bennem egy izgalmi állapotot.
A feleségem akkoriban tanítónőként dolgozott 60 km-re egy másik városban. Napi szinten ingázott és a fizetésének majd felét elvitte a benzinköltség. Igazából nem számoltunk utána, hogy mi mennyibe kerül, csak csináltuk sokszor vakon, minden tervezést mellőzve, ezt akár lehet sodródásnak is nevezni. Hogy ez mennyire volt értelmes nem tudom, de igazán nem is érdekelt. Én azt csinálhattam időközben, amit csak akarok. A kutya sem kérte számon, hogy mi az amivel foglalkozom és így ha semmittevéssel telt el az idő, az is rendben volt. Az, hogy hová tartunk vagy mi lesz majd a későbbiekben nem igazán foglalkoztatott. Talán ezért is hiányzott a tervszerűség az életünkből.
Végre elbírálták a kérelmet és megkaptuk a hitelt. Tilly ekkor egy jó kis Peugeot 607-el állított be, úgy tűnik valami miatt a francia autókat kedvelte. 300 km-t kellett utaznunk a bankig és eközben beszélgetünk arról, hogy én az IT területen mivel foglalkozom és neki nem lenne türelme a gép előtt ülni, mert unalmas számára. No persze gondoltam, mert nem ért hozzá. Aztán elmondta, hogy be szokott fektetni pénzt kamatra és meg tudná forgatni a pénzemet, ami így havonta folyamatosan termelne. Nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen akkor nekem nem kell semmit sem csinálnom, hanem csak magától jön a pénz a házhoz. Igazából a feleségemet nem kérdeztem meg róla, mert magamtól tudtam, hogy ez nagyon király megoldás.
Megérkeztünk a bankba, ahol kedvesen fogadtak és mivel az én nevemen volt az ingatlan elegendő volt az én személyes jelenlétem. Alá is írtam a szerződést, és amint végeztünk megkaptam a pénzt egy lezárt borítékban. Hazafelé Tilly megállt egy bevásárlóközpontnál és ruhákat nézegetett. Nekem ez az agyamra ment, mivel magamnak nem nagyon vásárolgattam ruhákat így felesleges időpocsékolásnak tartottam. Megkapta tőlem a jutalékát és gondolom ezt ünnepelte egy kicsit. Miután végeztünk átadtam neki a pénz nagy részét, amire ígérete szerint havi 10%-ot fog hozni rendszeresen. Elmondta, hogy egy haverja kért tőle kölcsön, akitől a bevétel fog származni. Fel is hívta őt a kocsiból:
Hé öreg! Megvan a pénzed!
Mire a másik oldalról elégedett dörmögés hallatszott.
Én is nyugodt voltam, már nem kell azon gondolkodnom, hogy mire költöm a pénzt és a megléte sem nyomaszt.
Hazafelé egy érdekes dolog történt, Tilly eléggé igyekezett és emiatt túl is lépte a sebességhatárt az autópályán. Természetesen a rend őrei éberen figyeltek és be is mértek minket. Tilly próbált egyezkedni, majd tőlem kért kölcsön ismét, hogy a helyszíni bírságot rendezze. Ekkor megszólalt bennem valami hang, egy ellenérzés, de gyorsan elnyomtam magamban. Ebben profi voltam. Nem nagyon izgatott, hogy a JóIsten azért adta az érzelmeket, hogy egyfajta jelzőrendszerként működjenek. Valahogy bejött nekem ez a „madárság” vagy nevezzük vesztes hozzáállásnak.
A pénz kölcsönadásával igazából úgy éreztem, kicsit Art barátomhoz kezdek hasonlítani és talán felnövök az ő szintjére.
Otthon aztán előadtam a nagy megoldásomat és bár a feleségem háborgott egy kicsit, de egy idő után megértette, hogy így lesz a legjobb mindkettőnknek. A lényeg, hogy jól megmagyaráztam, hogy miért vagyunk és leszünk vesztesek mindketten. És nem csak azon a napon, hanem életünk elkövetkezendő éveiben is.
Végül az este leszálltával elégedetten töltöttem magamnak egy pohár bort, mit sem sejtve a jövő történései felől. Messze állt tőlem az a különbségtétel, hogy a hit nem az emberekben való bizalom, hanem az Istenben, dehát mit érdekelt ez engem, mikor Isten igazán távol állt tőlem. Ahhoz hogy tudjam, a hiszékenység és a hit egy fogalomzavar, ahhoz tudnom kellett volna a fogalomzavar szó értelmezését is.
Rossz széria
Marvin izgatottan lépett a Tropicana nevű helyre, ahol este 8 előtt gyülekeztek a játékosok a pókerasztalnál. Vegyes volt a felvágott, volt aki kölcsönadásból élt, autókereskedő volt, étteremtulajdonos, vagy éppen bankár. Marvin valakinek érezte magát miután a terembe lépett. Felsőbbrendűnek, aki megteheti azt, hogy esténként itt múlatja az időt. Maga a közeg a bánásmód kiemelten fontos volt, hiszen elfogadták és roppant kedvesek voltak vele, minden modortalansága ellenére.
A fejében egy stratégia motoszkált, hogy csak bizonyos ideig marad, jól bezsebeli a pénzt 2-3 partiból és utána búcsút int a helynek. Ezen a napon is így vágott neki a játékasztalnak és egy köteg pénzzel, amelyet az első parti előtt beváltott.
Az asztalnál Mr. Blank, Simon és még néhány ismeretlen arc üldögélt. Míg várakoztak néhány poén és korábbi játékok anekdotái hangzottak el. Kisvártatva megérkezett az osztó és mosolyogva üdvözölte az egybegyűlteket. 1 $ / 2 $ no limit holdem volt a játék. Az első néhány parti könnyedén ment végig, Marvin is nyugodtabb lett, veszített a kezdeti izgalmából. A következő leosztásban viszont felcsillant a szeme. Két 2-est kapott kézbe a nagyvakban ülve. A floppon sorban érkeztek a lapok; 2,3,10. Marvin izgatottan ült a helyén viszont emelés nélkül tovább engedte a kört. A sor végén ülő Blanc viszont emelt egy tekintélyeset. Erre már Marvin sem lehetett tétlen, szépen visszaemelt egy nagyot. A köztes játékosok riadva dobták el a lapot, mivel ismerve Mr. Blancot, sejtették, hogy komoly lapja lehet. A turnön jött egy pikk hetes, ekkor az összes pénz bekerült, Marvin all int jelentett. Blanc megadta. A river pedig egy király. Bemutatták a kézben lévő lapokat. Marvin megszédült, forgott vele a világ. Míg neki kettes szettje volt, Mr. Blanc kezében két 3-as és 3-as szettel vitte a kasszát. Marvin mérgében azonnal ráváltott a kezdeti 300 $ helyett 600-at.
Tovább folytatódott a játék. Marvin hol hatalmas nyerőben volt, hol pedig keresgélni kellett előtte a zsetonokat. A társaságból elsőként Mr. Blanc távozott, a viszonylag rövid idő alatt megkeresett 500 $-al elégedetten lépett ki a kaszinó ajtaján. Marvin feszülten figyelt minden leosztást, de hajnali egy órakor már csak 20 $ volt előtte. A többiek sorra hagyták el az asztalt, majd végül feloszlott az asztal. Marvin a bukástól szédelegve nehezen tért magához, és értetlenül bámult maga elé.
Ez hihetetlen, biztosan nem velem történt, mormogta magában. Bizonyára nagyon rossz napom van. Majd holnap lecsapok.
Leverten vánszorgott ki a kaszinóból, majd beült fekete hetes BMW-jébe és elhajtott a helyszínről. Hazafelé végig azon morfondírozott, hogy másnap kettőkor nyit a Royal és szépen visszavág ezért az estéért. Ezekkel a gondolatokkal feküdt fáradtan az ágyába némi lelkiismeretfurdalással, hiszen aznap este több mint 2000 $-t bukott.
Fogalma sem volt a szerencsétlennek, hogy az érzelmi hullámvasút mentén emelt, vagy éppen dobta a lapokat. A tudatosságnak nem sok köze volt a játékához. Nem ismerte a statisztikát, nemhogy fejben kiszámolta volna az esélyeket. „Egyszerűen bemondok egy lapot és jönni fog.” Ez volt a felfogása és indoka annak, hogy érzésből játszik.
Azt sem értette, amikor játékostársai azt mondták, hogy „add meg mindig”. Természetesen arra gondoltak, hogy amikor szinte semmi esélye nem volt, Mavin akkor is megadta az emelést, egyszerűen csak azért, mert úgyis jönni fog. Élvezte azt, amikor nagyon nagy hátrányból győztesként keveredik ki, csak az nem fordult meg a fejében, hogy miért is kell hátrányba keveredni??
Miután másnap délelőtt Marvin megriadt és összekaparta magát az ágyból elővette a pókerkönyvét és tanulmányozni kezdte. Ez az – kiáltott fel, megvan az új stratégia, amellyel levágja majd az asztalnál ülőket. Alig várta, hogy indulhasson, az óra lassan vánszorgott előre. Egy automatánál magához vett 4000 $-t, hogy legyen muníció az asztalhoz. A Royalban ugyanis komolyabb nyitó összeggel lehetett beülni az asztalhoz, kezdésnek 1500 $-t lehetett maximum beváltani. Nyitáskor már ott toporgott az asztalnál majd kikérte magának a pohár borát, hogy kellően ellazuljon.
Sorban érkeztek a játékpartnerek, Ziki, Fraser, Fernandez, Mustafa, Mr. Blanc, és még Barzani a kurd is aki az Iraki külkereskedelmi attasé szerepét vallotta magáénak. Marvin azonnal a maximumot váltotta, 1500 $-t. Mindenre bement, minden lappal, csak, hogy revansot vegyen. Semmi nem volt drága, kifejezetten a flush drawt kedvelte, amelynél komoly kockázat volt, hogy a fennmaradó kettő lap vajon megérkezik e a turn-ön vagy a riveren. Előre emelt ilyen esetekben. Ez történt abban a partiban is, amikor Fernandezzel akadt össze. Fernandez szerette a tuti lapokat, viszont volt, hogy elveszítette a fejét és értelmetlenül kezdett el játszani. Sok alkoholt ivott, és már volt, hogy a kaszinóba is ittassan érkezett. Olykor vállalhatatlan volt a stílusa és a játékosok sem kedvelték túlzottan. Marvin 3-as 5-ös káróval nyitott, és a flopon jött is a flush draw. Emelt, Fernandeznek top párja volt. A turnon maradt az állás, majd bekerült az összes pénz, Fernandeznél nem volt csak 150 $ az asztalon, így ketten kerültek all inbe. A riveren leesett még egy káró, így Marvin elégedetten dörzsölgette a tenyerét. Azon gondolkodott, hogy a zsebében lapuló csekkeket más pénzéből fogja majd befizetni.
A játék folytatódott, a következő leosztásban pikk 2,5 landolt nagy vakban Marvin előtt. Tökéletes lapok – gondolta Marvin, majd kisvártatva kért egy pohár italt.
Az öreg Mustafa két ászt szorongatott kisvakban, így önfeledten szivarozott és a szemközti tévén zajló teniszmeccsről diskurált, félrevezetve a többieket.
Néhányan hozzászóltak és méltatták a teniszezőket, mivel épp kiemelt mérkőzés zajlott, kissé el is vonta a figyelmet a játékról. Marvint ez kifejezetten idegesítette, miszerint mi lehet fontosabb a játéknál?
A többiek komótosan vették fel lapjaikat és adták meg az első tétet. Zak szendvicseket rendelt magának és bedobta értékelhetetlen lapjait. Az osztó felcsapta a flopot, pikk 3,4 és egy káró 9-es. Marvin elégedetten dörzsölgette gondolatban a kezét, ettől jobb leosztást nem is kaphatott.
Mustafa emelt kisvakból, amelyet Marvin tartott és még néhányan mögötte. Többen kiszálltak, mivel számukra indiferensnek és veszélyesnek ígérkezett ez a leosztás. Marvin nyugalmat erőltetett magára, de nyaki ütőerén látszott, hogy majd kiugrik a szíve. Végül is ezért volt ott, a kockázatért, a győzelem izgalmáért és a lehetséges elismerésért, amelyet a győztes partik végén bezsebelhetett. Persze hízelgett neki az osztók és felszolgálók kedvessége, de ostobán azt gondolta, hogy mindez a saját személyének szól és véletlenül sem a pénzének, amelyet napról napra odahord. Viszont kétségkívül a játék eme izgalma volt a leglényegesebb számára, főként, amikor allint jelenthetett.
A turnön érkezett a pikk ász. Mustafának kifejezetten jól feküdt ez a lap, bár a színe miatt néhány felhő árnyékolta a homlokát. Ettől függetlenül emelt egyet, hogy mutassa magabiztosságát, melyet a három ász sugárzott.
Marvin könnyedén megadta, hiszen nutsa volt, és innentől verhetetlen volt a straight flush, amelyet a kezében tartott. A többiek természetesen dobták kártyáikat, hiszen elgyengültek a lapok, és a határozott hívás láttán inkább a tévé felé fordultak. A tenisz izgalmasabbnak tűnt attól függetlenül, hogy kedvenc nemzeti játékosuk közepes teljesítményt nyújtott, melyet csípősen szóvá is tettek, és volt kire tolni a frusztrációikat.
A riveren érkezett még egy ász. Hihetetlen összecsapás. Ász póker a straight flush ellen. Mustafa öntelten hívott egy nagyot, mire Marvin allint jelentett, amit Mustafa természetesen megadott.
Mije lehet? Hát mi lehet nála? Nem hiszed el bassza meg! – háborodott fel Mustafa, Marvin pedig elégedetten fényképezte le a felfordított lapokat.
Nem hiszem el, mondogatta Zak, míg a többiek is elképedve nézték a történteket. Többen felálltak és elsétáltak a pulthoz, hogy italt kérjenek és egy kis levegővételnyi szünethez jussanak.
Néhány unalmasabb parti következett, amelyek már nem nyújtottak akkora adrenalin löketet. Így Marvin folytatta ész nélküli játékát, miszerint minden kézben lévő lapra flopot nézeget. Ez hosszú távon nem jött be, hanem szépen ledarálta azt az összeget, amelyet eddig sikerült nyernie. Inkább megérzések alapján játszott, kedvtelésből, mint a valószínűségszámításra alapozva. Szép lassan elkopott előle a pénz és más játékosok, valamint a kaszinó tárcájába vándorolt. 5 óra tájban végeszakadt a játéknak és Marvin csalódottan állt fel az asztaltól, nem maradt játszótársa. Este 8-ig még sok idő volt hátra, míg nyitott a Tropicana, addig nem tudta mi tévő legyen. A csekkekre szánt pénzt eljátszotta, így nagy kedve nem volt semmihez sem. A nagy boldogság után csalódottság lopózott a szívébe, hiszen a terve kudarcba fulladt.
A város másik végében volt még egy hely, amelyet célba vett, hiszen nullával nem mehet haza, és a keserű érzést, az önmarcangolást valahogy enyhítenie kell. Bevágódott a BMW-be, felnyitotta a napfénytetőt, hogy enyhüljön a szorítás a szíve körül, és komótosan elindult a Mirage irányába. Útközben nézegette a sok idiótát az utakon, akik épp munkájukból hazafelé tartva igyekeztek a boltokba, rohantak a postára, vagy egyéb teendőik miatt igyekeztek, hogy elérjék a legközelebbi buszt. Borzasztó veszteseknek gondolta ezeket az embereket, hiszen csak amit a BMW-re költött havi szinten több volt, mint az átlagember fizetése.
A Mirage nyitva állt, majd egész nap a játékos kevű vállalkozók előtt. Itt jóval kisebb tétben lehetett fogadni, asztalhoz ülni és főként a vesenyekről volt inkább híres a hely. Nevével ellentétben, egy egyszerű teremről volt szó, ahol inkább az asztalok mennyisége volt a döntő, mint a kiszolgálás színvonala. Marvinnak mindegy volt, kiskocsma, étterem vagy kaszinó. A lényeg az, hogy engedjék játszani és ismét tehessen tétet. Nyomasztotta az érzés, hogy kezében volt az összeg, de nem tudta megtartani. Eszébe sem jutott, hogy ez talán az önbecsülése miatt van, vagy olyan mélyebb összefüggések befolyásolják, amelyeknek még árnyékát sem ismeri.
Miután megérkezett elfogyasztott néhány energiaitalt, és az egyik asztalnál üldögélt türelmetlenül. Az osztók kint cigarettáztak az utcán, nekik egyáltalán nem volt sürgős, hogy munkába álljanak, és odaüljenek a sokszor bosszantó és szurkálódó játékosok közé, akiknek nem volt könnyű elviselni a stílusát. A sokszor alkoholtól bűzlő személyek mellőzték a jómodort, és volt példá, hogy a verbális fenyegetésen túl még a lapokat is képesek voltak hozzávágni az osztóhoz. Embert próbáló feladat volt ez a fajta munkavégzés. Ritka esetben kaptak jattot a játékostól, de ez sokszor elmaradt, mivel inkább a spúrság volt a jellemző ebben a közegben.
Az idő lassan vánszorgott, mire megnyitott az első cash asztal. Marvin izgatottan ült le az asztalhoz és váltotta a maximumot. Ezt már pusztán az alacsony tétek miatt tehette meg, mivel a játéktér színvonalában messze elmarad a Royaltól. Fiatal suhancok ültek az asztal köré, mit sem sejtve Marvin őrült játékstílusát.
Az első partiban Marvinnál 2,10 landolt. Marvin teljes nyugalommal emelt flop előtt a számára releváns lapok láttán. A srácok bátran tartották. A flopon 2,2,10 következett. Mintha felülről vagy alulról Marvin kérésének tettek volna eleget. Marvin emelt, az egyik srác tartotta a tétet. A turn egy hatos, ahol Marvin chekelt és kivárt, erre a srác emelt hátulról, Marvin pedig betolta az összes zsetont. A fickó kisvártatva fogadta a kihívást mivel egy bubi pár lapult a kezében. Majd a riveren jött egy semmitmondó hetes, így életben maradt Marvin leosztása. Az asztalnál döbbent csend terült el, konstatálva, hogy Marvin nem teljesen normális, és őrült össze-vissza játékával megzavarja az embert.
A leosztások így folytatódtak egész estébe nyúlóan, de kiemelkedő pénzt nem maradt meg Marvin zsebében, főként ennek az őrült értelmezhetetlen játéknak köszönhetően.
Besötéttedett, és elnéptelenedett a kaszinó. Marvin nagy nehezen elfogadta, hogy ennek a napnak nem lesz felütése, hanem pénztelenül kell hazatérnie. Az üresség belül amit érzett, mégis olyan nehéz volt, hogy szinte vánszorogva sétált a parkolóba, ahol a BMW állt. Beszállt az autóba és jó ideig üldögélt, mielőtt elindult volna. A gondolkodása mint egy mókuskerék, csak körbe-körbe ment, semmi értelmes következtetés nem jött ki belőle. Egy darabig meredten bámult maga elé, majd egy nincs mit tenni nehéz sóhajjal beindíttotta az autót.
Hazafelé vette az irányt, és azon gondolkodott, hogyan lehetne ezt a napot értelmesen megmagyarázni, megindokolni, hogy mi is történt itt valójában. Hogy a körülmények durva összejátszása folytán üres zsebbel kell hazatérnie. Mert erre biztosan van valami magyarázat, hogy az univerzum miért őt vette célba, és sújtja sikertelenséggel. Mivel nem találta meg rá a választ, kénytelen kelletlen ismét azon kezdett pörögni, hogy miként kellene pénzt szerezni a legközelebbi játékához.
Irány az ingatlanpiac
Art kapott a lehetőségen, hogy más pénzét befektetve zsírosra keresheti magát a New Town-i lakópark beruházásán. Miután összeismerkedett Harmal, aki láthatóan ki volt tömve dohánnyal, és egy külsőségeiben megnyerő volt.
Kívültől teljesen világos volt bárki számára, hogy Art egy olyan irányba indult el, amikor a legkevesebb energia befektetése mellett a legnagyobb haszonnal szeretett pénzhez jutni. Motivációs előadóként még egyet is érthetnénk vele, mármint azzal az elvvel, hogy ne te dolgozz, hanem a pénzed. Igen, egy idő után ez egy nagyon jó ismérve az igazán gazdag embereknek. A kettő közötti különbség viszont csak szakavatottak szemében érzékelhető, mint az egoista ember és az akinek kellő önbecsülése van. Art, az előzőekhez tartozott, és a pénzhez való viszonya több sebből vérzett. A haszonlesés, és a túlzott mértékű kamat, amellyel dolgozott mondhatjuk tisztességtelen haszonnak is, hiába hozott néha komoly bevételeket, ezeket nagyrészt nem tudta megtartani, mert el kellett szórni mindig valami hosszú távon értéktelen dologra. Valójában élvezeti cikkekről volt szó, nem pedig időtálló befektetésekről. Másrészt a befektetései a kapzsiság mentén főként kockázatos ügyletekből álltak. Így nem nehéz belátni, hogy rendkívül magas volt a pénz elvesztésének esélye, mint a nyereség termelése. Összességében elmondható, hogy a józan mérlegelés hiányában, Art szeme előtt főként a dollárjelek lebegtek, és ilyen módon a pénz uralkodott felette és nem pedig ő uralta a pénzt. Bármennyire is utálják sokan a gazdagokat, vagy a zsidókat, az ő legfőbb ismérvük, hogy uralni tudják az ösztönlényüket, és ezáltal a pénzt is. Aki érzelmileg negatívan áll a pénzhez, vagy akár félelemmel tekint rá, képtelen uralni és megtartani azt. Ez utóbbit, mármint a félelmet egyszerű egyébként kimutatni, elegendő az illető kezébe kell adni egy szatyor pénzt, és a reakcióiból rögtön kitűnik.
Harm-ot Leo-n keresztül ismerte meg, aki mondjuk úgy elég dörzsölt volt mivel az építőiparban magára szedett egyet s mást. Leo simlis üzletember volt, aki építőipari brigádokkal dolgozott és nem riadt vissza attól, hogy mindkét irányban lehuzgálja az embereket. Mind a megrendelőit, mind pedig az alkalmazottait megrövidítse. Éppen ezért nem volt ritka, hogy félbemaradt építkezésekről távozott, miután felmarkolta az előleget és hasonlóképpen járt el a lakások terén, miután felvette rá a pénzt, „elfelejtette” papíron rögzíteni az ügyletet.
Harm ettől a szinttől komolyabban nyomta az ipart. Jóval nagyobb volt a kamu amit előadott. A beruházás koncepciójára, komoly energiát és adott esetben pénzt áldozott. De természetesen itt sem volt szó másról, mint valótlan üzletről, álcázott ügyletekről és a másik ember megrövidítéséről. Egy szociopata ember, akinek a gondolkodásmódja szerint a világban a javak végesek, csak abban tud gondolkodni, hogy elszedi a másik embertől mindazt, amivel rendelkezik és így tud élősködni. Már az alapelvvel van gond, miszerint a világ javai végesek, és azzal, hogy egy rossz cserére alapul az általa kitalált üzlet. Node mit várhatunnk valakitől, aki a kóterből szabadulva, részlegesen látott rá a világra, és a szegényes gyerekkorát megutálva, mindenáron vágyott egy gazdag életre. A saját értékét egyedül a külsőségek mentén próbálta visszaigazolni, autók, gyönyörű nők és ujjnyi vastag nyakláncok kíséretében.
Art nem sejtette, hogy Harm és Carlo együtt a kóterben eszelték ki a lakópark ötletét. És azt is, hogy a folyamatosan felvett magánkölcsönökből finanszírozzák az életüket. A képlet egyszerű volt, olcsó pénzen, és ráadásul mások pénzén megvásárolják az értéktelen területeket, melyek távol estek a várostól, és a felvett kölcsönöket jelzálogként ráterhelik. Így kevésbé feltűnő, hogy az ügyfeleket csak egyszerűen átverik és soha nem kerülnek átminősítésre a telkek, és nem fog épülni itt semmilyen lakópark. Az egy bolond százat csinál esete itt is érvényesül, vagy finomabban fogalmazva, ha egy számunkra hiteles személy egy baromsághoz adja a nevét, akkor hajlamosak vagyunk mindenféle vizsgálat nélkül tényként elfogadni annak a személynek a baromságát. Jelen esetben egymásnak adták a kulcsot a befektetők, és építettek egy szép nagy légvárat.
Ebbe a körbe kapcsolódott be Art is, akinek szeme előtt már megjelent a kép, ahogyan megbecsült telektulajdonosként jelenik meg az épülő lakópark területén. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem az ő pénze lesz benne, hanem néhány ismerősét felbuzdítva, kényelmesen juthat hozzá a tulajdonrészhez.
Art-ban tehát a jó szándék munkálkodott, és feltétlen bizalmat szavazott olyan embereknek, akiknek nem kellett volna. Ez a negatív tulajdonság, hogy szemet hunyt és lazán kezelt olyan dolgokat, amelyre bármely vonalas üzletember felfigyelt volna, mint intő jelként. Ez a gyermeki viselkedés egyszerűen Art ostobaságáról tett tanúbizonyságot. Az, hogy az embereknek túlzott bizalmat kölcsönzött, természetesen abból is származott, hogy nem volt kellő önismerete és emberismerete sem és addiktív módon nem tette mérlegre a másik ember rosszra való fogékonyságát, hanem feltétel nélkül elfogadta a sok szemetet, amivel telebeszélték a fejét. Joggal mondhatjuk, hogy Art személyisége fejletlen volt, és ennek nem sok köze volt az intelligenciájához, vagy a tudományok terén lévő jártasságához.
Ami jellemezte ebben a helyzetben, hogy csak adott, de nem kért cserébe semmit, bízva abba, hogy tisztességesek lesznek vele szemben, és minek is a papír, felesleges húzni vele az időt. Így történhetett, hogy Art több barátja is örömmel adott pénzt, mivel Art saját maga vállalt kezességet és felelősséget a pénzük biztonságáért, viszont mindezt nem fedezte le Harm irányába. Szóval eléggé egyoldalú helyzetbe keveredett. Leszállítva a pénzeket, saját maga stróman helyzetbe lépett elő, és ami a legszörnyűbb, hogy önszántából. Mi vitte erre rá? Tulajdonképpen a pénzen kívül volt egy nyomós belső érve, tartozni szeretett volna valahová, valakikhez. Jól néztek ki az autók, a csajok Harm környezetében és az egész életvitel a könnyed lazaság bejött. Igazából emiatt volt képes feladni önmagát ebben a helyzetben és saját maga miatt vált kiszolgáltatottá.
Egy alkalommal Artnak sikerült felhajtania a Rosebud Comerical Investment céget, akik hasonló beruházásokban voltak érdekeltek. A legsúlyosabb az volt, hogy Art hitt a saját baromságában és éppen ezért meggyőző volt a szövege a telefonban. Az RCI-nak Peter volt az ügyvezetője, és a második telefonos egyeztetés után sikerült egy személyes találkozót elérni. A helyszín nem volt más mint a kilátásáról híres Central Hotel. A hotelből nagyon jó kilátás nyílt a várost átszelő folyóra, mely fizikailag is megkülönböztette az északiak és déliek életterét. A korábbi években ez jobban érezhető gazdasági határvonal is volt, az Északiak javára. Valahogy jobban prosperáltak az Északiak, ez az ingatlanok árából, és a lakókörnyezetből is meglátszott. Voltak elit kerületek, diplomatanegyed és hasonló luxusapartmanok, vagy a hegyen épült erdőszéli házak, melyekről messziről látszott még az avatatlan szem számára is, hogy súlyos dollármillókba kerülnek.
Art legnagyobb meglepetésére a megbeszélésen Gerson államtitkár is megjelent, bár az előző ciklus alatt lehetett ebben a posztban. Minden esetre emelte a fényét a csapatnak. A megbeszélés idejére lekerültek a súlyos nyakláncok és a csapat próbált inkább üzleties arculattal előállni. A legjobb átverés az, amikor egy látszóllag hiteles embert állítok az élre, és rá építem a kommunikációmat. Teszik ezt ma is sokan, a politikában is egy jó eszközként funkcionál, viszont a csalók világában a megtévesztés alapvető szabálya. Eleinte persze frankó vagyok, vagy másként mondva egyenes, tehát azt teszem, amit mondok, de csak addig, amíg kicsi a tét. Amint már nem aprópénzről van szó, máris jön a csattanó. Art fejében nem fogalmazódott meg, hogy az emberek mint a mérleg hitelesítve vannak egy bizonyos súlyig, azaz mekkora összeg az, amely nem indítja meg őket arra, hogy zsebre vágják. Minden esetre vakon hitt még abban, hogy itt bizony lakópark fog épülni, úgy hogy kő kövön nem marad. Ennek a vak hitnek köszönhetően hatalmas lendülettel próbált többeket meggyőzni és egy fényes jövőt festett le ezáltal.
A meghívott vendégek lassan szállíngóztak be a hotel parkolójába. Valaki a bejárat előtt állt meg, volt aki taxival érkezett, valaki pedig a fizetős parkolót választotta. Harm, - aki mindig is sokat adott a külsőségekre – ezüst mercédeszével gördült be a parkolóba. Ez alakalommal otthon hagyta mindenkori kellékét Lizt. A találkozót délelőtt 9 órára időzítették, annak ellenére, hogy némelyeknek korai volt ez az időpont, lévén, hogy az éjszakában elég aktívan tevékenykedtek.
A Central Hotel aulája tágas és kellemes hely volt, készséges felszolgálók lesték a vendégek igényeit, és a helyiség egyik sarkában még egy zongora is szólt halkan.
A csapat összetolt néhány asztalt és egy nagyobb körben foglalt helyet. Harm a projektből most kihagyta a kétesebb személyeket, mint például Kokszost. Teljesen felesleges lett volna a jelenléte, rontva az összképet, csak veszélyeztette volna a tárgyalás kimenetelét.
Gerson ragadta meg a szót, és szívélyesen üdvözölte a megjelenteket. Majd felvezette, hogy mennyire 21. századi lesz a fejlesztés és mindazok a tervek, amelyeket szeretnének megvalósítani a területen. Kifejtette, hogy nem csupán a beruházás, hanem a hozzá kapcsolódó infrastruktúra és üzemeltetés is komoly haszonnal kecsegtet, úgymint a terület őrzése, a szolgáltatások, amelyek a lakók további biztonságát, kényelmét szolgálják és az üzletek, melyek a lakók szükségleteit elégítik ki. Harm büszke volt Gersonra, hogy ilyen jól felvezette a díszes kompániát és színesen ecsetelte az utak fontosságát, a közműveket és az egyéb műszaki megoldásokat.
Miután a nagy kép lefestésével Gerson végzett, Johnny vette át a szót, s mivel egy pénzügyi cég alkalmazottjaként kereste kenyerét, néhány szóban beszélt a finanszírozásról is. Persze aki nem ismerte, nem tudta, hogy Johnny kisstílű ezekben az ügyekben, a munkahelyének tartozik 100 000 $-al, valamely kétes részvényügylet folytán. Harm és társai ráíratták a telkek nagy részét, no nem a megbízhatósága miatt, hanem inkább volt valami a háttérben, amellyel sakkban tartható volt. Minden esetre Johnnyt strómanként alkalmazták a telkekkel kapcsolatban. A kapcsolati tőkéjét pedig szintén bevonták az ügyletekbe, egyrészt elég hitelesnek tűnt, hogy a telkek az ő nevén vannak, valamint egy kiemelkedő haszonnal kecsegtető üzletre mindig akadtak cápák akik ráharapnak.
A megbeszélés gördülékenyen zajlott, Peter és kollégái érdeklődve figyeltek és tették fel kérdéseiket a projekttel kapcsolatban. Art visszahúzódva kávézgatott és figyelte a fejleményeket. Remélte, hogy összejön ez az üzlet s neki is leeshet valami, sőt inkább nagyot szakíthat. Peter azért dörzsöltebb volt annál, hogy egy ilyen előadásnak elsőre bedőljön. Az érdeklődés megvolt, viszont ravaszabb volt annál, hogy egy első megbeszélés alapján döntsön ilyen horderejű dologról.
A kávék és frissítők elfogyasztása után a vendégek elbúcsúztak egymástól és ki-ki visszatért a munkájához.
Egy hét után Art visszahívta Petert, hogy megkérdezze, hogyan döntöttek, érdekli őket a beruházás vagy sem.
Jelenleg le vannak kötve az erőforrásaink – felelte Peter.
Nem mondta el, hogy időközben utánanéztek az egyes szereplőknek, állítólagos államtitkárnak és társainak és jobbnak látták, ha nem keverednek egy ilyen kétes üzletbe. Mondhatjuk győzőtt a józanság a kapzsisággal szemben, míg Art-nál megmaradt a „mindenáron üzlet” hozzáállás, amely nélkülözte a kockázatok figyelembe vételét.
Bár ez az üzlet kudarcba fulladt Art azzal nyugtatta magát, hogy Walterék pénzéből azért csak jut neki is majd valami, mégha nem is akkora szelet, mint amire gondolt. Igazából Johnnyval kezdett el versengeni azon, hogy kinek mekkora terület, és ezáltal haszon jut majd a lakóparkból. A területek átminősítése után már hatszorosára növekvő ingatlanár is kecsegtető volt, még az épületek megépítése nélkül is. Mivel több ízben közösen vendégeskedtek Harmnál, közösen vázolták fel a csodás jövőképet az általuk rendezett partykról, utazásokról, a jahtról amit majd vásárolnak és utazgatnak vele. Johnny legfőképp a Bugatty Veyronra utalt több ízben, mely a vágyálmai között lebegett, valamint a rengeteg kurvára, akiket Harm vendégházában szeretne szopatni. Sajátos elképzelése volt a beteljesült amerikai álomról, de ezt hagyjuk meg neki. Egyes rossznyelvek szerint Johnny homoszexuális volt, mivel több ízben a bartájával érkezett, Harm és társai pedig erre kezdtek utalgatni. Hogy ez mennyire volt csipkelődés vagy valós, kissé bizonytalan volt, mivel Spuri nem szívesen fogott kezet Johnnyval. Spuri egy keményvonalas helyi vállalkozó volt, néha betért Harmhoz, hogy átbeszéljenek egy-egy ügyletet. Art szintén megütközött a kialakult helyzeten, és a legkevésbé sem tartotta örömtelinek az események ilyen irányú megváltozását, mivel korábban kölcsön adott Johnnynak egy relatív kisebb összeget, hogy szorosabbra fűzze az érdekbarátságot. Persze a kölcsönkérés azért is furcsa volt, mivel Johnny, mint befektető lépett fel a telkekkel kapcsolatban és ebben a felállásban érthetetlen, hogy mint befektető kér kölcsön valaki mástól. Node Art-ot semmi sem zavarta meg, főleg nem a tények.
Jobban lekötötte Harm felesége, mivel látta, hogy nem igazán jönnek ki egymással, ami nem meglepő, mivel Liz mint nevető harmadik jelent meg Harm oldalán és élvezte a gondtalan hétköznapokat, lévén, hogy Harm feleségével Mariaval ellentétben neki nem kellett egy kislányra vigyáznia és felügyelnie a napi teendők mellett. Artban felébredt a megmentő szerep, hogy majd jól kibékíti a feleket, de aztán az is megfordult a fejében, hogy inkább jól megdugja Mariat, csakhogy ahhoz gyáva volt, hogy felhozza ezt az opciót. Külső szemlélő részére persze érthetetlen lett volna ez az összefüggéseket nélkülöző hozzáállás, miszerint Art érzelmileg a padlón emelni próbál egy kilátástalan kapcsolatot és pártfogásba vesz egy szintén érzelmileg sérültet. Konkrétan messziről látszott a vak vezet világtalant esete.
Art több ízben igénybe vette Harm vendégházát, amikor érzelmileg a padlóra került, természetesen az anyagi veszteségek miatt. A kockázatos befektetések hullámzása kihatott Art életére, viszont csak a hatását érzékelte és foglama sem volt attól, hogy mi az, amitől annyira szarul van, hogy még élni sincs kedve. Ebből a szempontból egy kellemes és felüdítő dolog volt, hogy mással foglalkozzon, történetesen Mariat nézegesse és elemezze a Harmmal folytatott házasságukat. Több ízben biztosította Mariat együttérzéséről, hogy valóban látja, hogy mennyire nehéz és elnyomott helyzetben van. Csak épp ahhoz nem volt bátorsága, hogy elmondja neki, hogy milyen szívesen megdugná. Minden esetre, amikor csak tehette, felajánlotta Marianak, hogy beviszi a városba és vele tölti az időt. Art érzelmileg kiürült sivár bensővel rendelkezett, Maria ideális társ lehetett volna számára, hiszen a nő hasonló értékekkel rendelkezhetett, már ha csak azt tekintjük, hogy egy börtönviselt emberhez ment hozzá, aki a mai napig azon dolgozott szorgosan, hogyan tud másokat megszabadítani fáradtságos munkával szerzett pénzüktől. Persze Art-nak sejtelme sem volt olyan dolgokról, hogy két ember etikája egymáshoz igazodik, miután kapcsolatba kerülnek egymással, a madarat tolláról, embert barátjáról szólás értelmezését bár hallotta általános iskolában, de a mai napig rejtve volt előtte annak valódi értelme.
Minden esetre izgalmasnak tartotta azt az eseményt, amikor egy helyi vendéglőben fény derült Harm félrelépésének és Maria a vendéglőbe lépve nyakon öntötte Harmot egy pohár vörösborral. Majd eléggé el nem ítélhető módon tájékoztatta Lizt, hogy mielőtt Liz épp kedvesen letérdelt Harm előtt, korábban egy órával épp Mariaban tartózkodott. Az ilyen és ehhez hasonló történetek meghökkentették Art-ot, mert azt gondolta, hogy azért itt valamennyire rendben mennek a dolgok.
Az egyik ilyen közös ottartózkodás alkalmával derült fény arra az elég kényes dologra, hogy több befektető is bekapcsolódott a lakópark projektbe. Ezzel alapvetően nem is lett volna gond, viszont ahogyan telt az idő és peregtek a hónapok a tulajdoni lapokon egyre több hitelező állt már sorba egymás után. A probléma gyökere tulajdonképpen az volt, hogy a Walterék által szponzorált teleknél úgy szólt az ígéret, hogy további hitelezővel nem terhelik be az ingatlant. Valamint Harm ígéretét nem váltotta be, hogy a kapott pénzből kiváltják Waltert illetve Art is megkapja a részét. Az egy másodlagos kérdés volt, hogy Art szintén nem kapott tulajdonrészt, mivel Harm mindig talált valami kifogást, hogy ez miért nem valósulhat meg. Igazából leszarta, hogy Art mit gondol, voltak katonái, akik ha kell, erőszakot alkalmazva értetik meg az emberrel, hogy álljon el a tervétől, bármi legyen is az. Harm valójában vamzerkedett és emiatt sem volt tanácsos vele ujjat húzni.
Az alapkoncepció az volt, hogy az értéktelen telkeket felvásárolják a főként tudatlan személyektől, akik mit sem tudnak arról, hogy Harm és társai milyen tervet szőnek lakópark ügyben. Ezeket az embereket valamilyen személyes érintettség mentén, vagy egyszerűen a könnyű pénzkereset reményében hálózták be. Volt köztük egy Betti nevezetű lány, maguk között csak csúnya lánynak hívták, akivel Kokszos tartotta a kapcsolatot, s el nem ítélhető módon testi kapcsolatba is keveredett vele. Hogy ez mennyire vált a meggyőzés eszközévé nem lehetett pontosan megállapítani, a lényeg, hogy a telkek szintén Johnny nevére vándoroltak. Egy alkalommal, amikor Betti Harm telefonján érdeklődött Kokszos iránt, Harm csak annyit mondott, hogy Kokszos alig várja már a találkozást Bettivel és a farka akkora mint egy birsalma. A brigád tagjai több esetben mellőzték a mellébeszélést, az irodalmi stílust és nyersen fogalmaztak az élet dolgaival kapcsolatban, mikor melyik volt a célravezető. Betti nem sértődött meg a dolgok ilyen közvetlen megfogalmazása hallatán, hanem inkább elmosolyodott és nyugtázta a dolgot. Részéről minden rendben és kölcsönösen zajlott a saját igényeit tekintve.
Szóval miután Johnny beterhelte a Walterék által finanszírozott telket Art háborogni kezdett, de a többiek csak nevették. Sőt további terveket eszeltek ki arra, hogyan tudnák lehúzni Art-ot, történetesen Johnnyt hogyan lehetne leültetni a kóterbe, droghasználat miatt. Herceg ötlete az volt, hogy a rendőr haverjaival megbeszéli, hogy egy egyszerű igazoltatás alkalmával drogot találnak az autójában, amelyet odacsempésznek és így egyszerűen félre lehet állítani. Mindezért a cselekményért csupán 5000 $-t kért. A képlet egyszerű volt, kihasználni a tehetetlen haragtól zaklatott felet és rávenni valamilyen ostoba cselekvésre. Természetesen ezek a cselekvések a célszemély negatív jellemére építettek, viszont jelen esetben két okból nem történt semmi; az egyik az volt, hogy Art pénztrácája üres volt, másodsorban a gyávasága tartotta vissza, hogy meglépje ezt a dolgot.
Utóbb azért kiderült, hogy egy ilyen helyzetben a határozott hozzáállás és az érdekek akár jogi úton való érvényesítése a célravezető, legyen polgári vagy akár büntetőügyről is szó. Csakhogy Art esetében a határozottságot és szilárd jellemet nagyítóval kellett keresgélni. Így hát továbbra is saját magában morgolódott és gyötrődött tovább.
Örvény
A lehúzó érzelmek mentén nem igazán tudtam koncentrálni a munkámra. A felmerülő költségeket innen-onnan fizetgettem. Annak ellenére, hogy a havi bevételeim elérték a 15 000 $-t, nem volt előre lépés, hanem mintha beledobtak volna egy lefolyóba valamilyen erő folyamatosan húzott lefelé. Az, hogy honnan indult a pénzügyeim megcsúszása, már nem tudom. Egy folyamatos lejtőn voltam és éreztem, hogy nincs megállás, valahogy ezt a vonatot képtelen vagyok féken tartani. Art barátom javaslatára felkerestem Nagy Christ, ugyanis Art-nak kimerültek a tartalékai az ingatlanügyletek miatt. Nagy Chris nevéhez méltóan nem egy egyszerű eset volt. Több vállalkozással és alvilági kapcsolatokkal rendelkezett. Érdekes módon a pókert is kedvelte és így egyben elég színes figura volt, viszont a kellő határozottság és keménység egyértelműen sugárzott belőle, ami egy igazi uzsoráshoz illik. Ő valóban tevékenyen végezte munkáját ezen a területen és mondhatni sikeresen. Mérlegelve a kockázatot, és figyelembe véve a fedezetet szívesen adott kölcsön. Így esett, hogy egy komolyabb összeget sikerült kapnom azért, hogy a vállalkozásomat egyenesben tudjam tartani, természetesen jó kamatért cserébe. Egyáltalán nem számoltam vele, hogy ez a kamat mit fog okozni a pénzáramlásomban. Minthogy nem igazán terveztem meg a pénzügyeimet, így nem derülhetett fény arra, hogy ezáltal ismét egy sokkal komolyabb örvénybe kerülök. A fedezet a házam volt, amelyen már egyébként is volt banki hitel. A papírokat aláírtuk, viszont nem lett beadva a nyilvántartásba, nehogy a bank felmondja a hitelem.
Minden esetre a pénzügyi szakadékot, mely tátongva megpróbálta benyelni az akkori tevékenységemet és eltüntetni a föld színéről sikerült időszakosan áthidalnom.
Számomra nem volt túl világos a működésem, mely szerint a bánat és a gyász nagy mértékben hozzájárul a külső világom alakulásához. Tulajdonképpen a belső világom tükröződik kifelé, amely szerint a lehúzó és örvénylőő érzelmek mentén a pénzügyeim is lefelé tartó mélységbe rántanak. Mit tettem volna, ha ezt akkor tudom? Ez egy jó kérdés. A megoldásokat kerestem egy adott helyzetből és mindent megragadtam a tudásom szerint.
Sajnos az ilyen irányú törekvésem az elenkező eredménnyel járt, mert összességében a tartozásaim szintje és a havi pénzáramlásom nem lett tőle jobb, csak átmenetileg.
Bizonyára hozzájárult ehhez a helyzetemhez az is, hogy a házat, amelyet örököltem elég komoly szinten felújítottam, közösen a feleségemmel. Mert ugye a családnak szerettem volna kényelmes lakóhelyet biztosítani. A probléma csak az volt, hogy mindezt hitelből csináltam. Szóval hitel volt hitel hátán. Ingatlanhitel, céges hitel, uzsorakölcsön. Amit csak lehetett fokozni ezen a területen. És ezek egymásra voltak rakódva, mintegy szuperponálódva. Képzelhető, hogy milyen havi törlesztőrészleteket kellett fizetnem, és ehhez még két autó hitele is kapcsolódott. De mi tudtuk, hogy hogyan kell élni! Ezekben az ügyletekben partner volt a feleségem is, és a tudatlanságunk így megsokszorozódott, a hülyeség hatványra emelkedett. Tulajdonképpen a felelőtlen költekezésünk csak azért, hogy kifelé mutassuk, hogy mink van és kényelemben legyünk mindennél fontosabb volt.
Ilyen módon a lakáshitel, amelyet ráadásul nagyrészt kölcsön adtam, 17 000 $, a céges banki hitel, amiből a házat újítottuk fel 32 000 $ és végül az uzsorás felé való tartozásom 14 000 $ összességében olyan terheket rótt rám, hogy az alkalmazottak bére mellett, alig jutott kenyérre.
Gőzöm nem volt a cégvezetésről, hogy milyen tevékenységek alkotják. Hogyan tudnám növelni az árbevételem, mivel csak az egyik napról a másikra való élés volt a cél. Mondhatnám azt is, hogy nem láttam a pályán, de nagyon nem. Kifelé viszont azt kommunikáltam, hogy én vagyok a király és a mindenttudó és mindenhez is értek.
Így alakult, hogy a céges irodámba, ahová bejártam főként azért mentem be, hogy elüssem az időt, és addig sem kell a gondjaimmal foglalkoznom, és beszélgetnem kínos dolgokról a feleségemmel.
Egyszerűen hányingerem volt az életemtől és a feleségemmel való kapcsolatomtól is. Borzasztó nyomást és terhet jelentettek a gyerekeim és a házasságom is így a pénzügyekkel együtt. Elvágyódtam, de nagyon valahová máshová. Máshol legyek, kiszakadva ebből a poros helyből, és penészes élethelyzetből, amely elsorvadt és itt aszalódik a polcon.
Töréspont
Minthogy Art egyre nehezebben jutott pénzéhez és a törlesztők sem érkeztek egy idő után Eddytől, nem volt más választása, mint új ügyfeleket felkutatni, ahonnan betömheti a pénzügyi réseket. Ezek a rések kezdeteben kisebbek voltak, de később már egy szakadékra kezdtek hasonlítani. Ilyen formában talált rá egy baráti hármasra, Ralfi, Plati és Mike személyében. Ez a hármas rendszerint együtt lógott és töltötték az idejüket céltalanul. Örökségből és némi munkából összegyűjtött pénzükre most Art vetett szemet, hogy a felhalmozott hátralékokat rendezze. Természetesen kifelé azt mutatta, hogy minden rendben van és frankó az üzlet, és a befektetései, vállalkozásai prosperálnak. Így megnyerve a három tagot összesen 24 000 $-tól szabadította meg őket átmenetileg. A kommunikációban Ralfi nagy segítségére volt, aki el nem ítélhető módon a másik kettőtől kicsalt pénzen nyerészkedni szeretett volna. A pénzekre Art természetesen kamatot ígért, amelyet a különféle ügyletekből származó bevételei fedeznek majd, többek között az ingatlan biznisz is.
Viszont az ügyletek valahogy nem akartak működni. Az emberek pedig csak felvették a pénzt, de törleszteni senki sem akart. Így volt ez Eddy esetében is, aki egy ideig elérhető volt és szabadkozott, de egy idő után már telefonon sem lehetett utólérni. Art másod ízben lépett ki saját medréből és nyúlt olyan megoldáshoz, amely elég barátságtalan. Ebben én segítettem neki, és beajánlottam Nagy Christ, aki gyakorlott a pénzek behajtási ügyében.
Nagy Chris szívesen fogadta Art-ot az irodájában.
Az iroda a belvárostól távolabb egy kertvárosi kerületben volt. Egyszerű berendezéssel felszerelve, egy autókereskedés fedősztorira építve. Minden különösebb külcsín nélkül csak a szükséges dolgok, és ezek közül a legfontosabb a pénzszámoló automata, amely az asztalon foglalt helyet a szivaros doboz mellett.
Hallom problémád akadt üzleti ügyekben – fogadta Art-ot Chris.
Igen, egy tagnál beszorult 50 000 $-om - mondta Art.
Tudnál esetleg segíteni az ügyben?
Isaac barátodra való tekintettel igen, de nem személyesen.
Van egy ojabun, Kensiro aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik és neki fogom átadni az ügyed. Itt a száma, nyugodtan hivatkozz rám.
Ezzel véget is ért a rövid találkozó, majd miután Art egy rövid telefonban egyeztetett Kensiroval, egy edzőteremben beszéltek meg találkát. Ahol kigyúrt, tetovált alakok sorjáztak a félhomályban és csipkelődő megjegyzéseket tettek Art-ra, amint belépett. Kensiro üdvözölte Art-ot, majd a részletekről érdeklődött.
Art elmondta, hogy pusztán pénzkölcsönről van szó, és Eddy mártöbb hónappal van elmaradva. Sajnos fedezet nincs a kölcsönre, így nem maradt más választása, mint hogy keményebb eszközökhöz nyúl.
A helyzet az, hogy tudomásomra jutott, hogy a hétvégén melyik kávézóban lesz üzleti megbeszélése – adta át az információt Art, miközben a címet leírta egy papírra.
Rendben, ott találkozunk és kérdőre vonjuk - válaszolta Kensiro.
A részletekről nem beszéltek, kinek mennyi lesz a része, amennyiben sikeres lesz a behajtás.
Art számára már az is nagy megkönnyebbülés lett volna, ha a tőke egy részét sikerül visszaszerezni. Kockázatos ügylet volt a javából, de a kamatok részben fedezték csak a tőke összegét, tehát bőséggel deficites vállalás volt.
Szombati nap volt, amikor az üzletház parkolójában találkoztak Art és Kensiro néhány emberével. Az emeleti kávézóban vágni lehetett a füstöt. Több civil ült az asztaloknál, a hétvégi kávéjukat fogyasztották, miközben kellemesen csevegtek partnerük társaságában.
Egy központi asztalnál 7-8 fő ülte körbe az asztalt, köztük ott volt Eddy is. Kensiro határozottan odalépett az asztalhoz és nevén szólította Eddyt, és fennhangon a tartozásról kérdezte. A teremben elhalkult a szó. Néma maradt mindenki és megfagyott a levegő. A körasztalnál ülők szemében a döbbenet jelent meg, de szóhoz sem jutottak, olyan hirtelen és határozottan történtek az események. Eddy makogott valamit, hogy miért nem fizetett eddig, vagy, hogy mi a helyzet, de nem lehetett érteni. Kensiro erre már kiabálni kezdett, hogy egy csiga és bújjon elő az asztal alól mielőbb, tolja oda a képét Arthoz és adjon magyarázatot neki.
A pultos hölgy, amikor először meglátta Artot, szívélyesen szerette volna üdvözölni, és felkínálni az itallapot. Viszont a történtek fényében megtorpant, és az üdvözlő mosolya az arcára fagyott. Art nem volt egy kigyúrt forma, és kívülről az üzleti öltözete megnyerőnek látszott. Ezért volt némileg érthetetlen a ez az eklektikusság, amelyet Kensiro és kísérője okozott a társaságban.
Minden esetre Eddy kinyögött valami ígéretet, hogy a jövő héten teljesít, mert most nem tud mit tenni, és nincs pénze. Egyelőre a dologból így nem lett testi fenyítés, viszont még pénz sem.
A furcsa társaság távozott a kávézóból, Arttal az élen, de Art nem igazán volt elégedett. Őt is felkavarta az esemény, ráadásul eredménytelenül kellett távozniuk, amely megint csak elindította agyában a kattogást, miszerint hogyan fog pénzhez jutni rövid időn belül. A kiutat kereste ebből az eredménytelen és akut helyzetből, amelyben kavargott egy ideje. És hiába próbált kijutni bármilyen eszközzel, mint a hínár a mocsárban egyre jobban húzta lefelé.
Az események feltorlódtak és mint a könyvespolcról a könyvek hullani kezdtek sorozatosan. Így eshetett, hogy Walterék perre vitték a dolgot az ingatlanokkal kapcsolatban és Harmnak elegendő volt a tőkerészt visszaadnia, azaz a 40.000 $-t, amit Art segítségével csalt ki. Art az egész ügyletért nemhogy nem kapott telket, hanem még a nyakába 20.000 $ tartozást is, mint a fenti összeg kamatait. Természetesen időközben Harm cimboráinak is adogatott pénzeket, hogy biztosítsa a pozícióját az üzletben, mely kisebb nagyobb összegek ilyen módon mind a süllyesztőben végezték.
Art minden alkalommal remegett belül, amikor az érdekeit kellett képviselni. Hogy honnan jött ez a félelme Art és a megoldás szempontjából lényegtelen. Borzasztó szorongás fogta el, amikor valamely tekintélyszemélyel szemben állást kell foglalni, vagy képviselnie kell magát. Az utókornak persze jelenthet némi útmutatást, hogy Art gyermekkorában minden az önnállóságra való törekvés veszélyesnek volt titulálva szülői szemmel, és minden ilyen jellegű megnyilvánulást megtoroltak. Art tehát megszokta, hogy az asztal alatt éli az életét, és sokkal jobb neki, ha minden úgy van és úgy történik, ahogyan mások akarják. Igazából a retorziótól félt, így elegendő volt az előtérbe helyezni valami drámai eseményt vagy történést, ami azután fog következni, hogy ő kiáll magáért, meghúzza a határait és egyáltalán megpróbálja érvényre juttatni az érdekeit. Igazából a hozott minta miatt azt a működésmódot képviselte, hogy aki gyengébb azt tapossuk, aki erősebb, azt pedig magasztaljuk bármennyire is nem értünk vele egyet. Nem volt középút vagy valami egészséges működés. Ilyen szempontból Art csak vágyakozva nézte a filmek hőseit, akik bátran kiálltak a véleményük mellet és dacoltaak mindenféle jogtalansággal.
Szóval lehet azt mondani, hogy Harm és bandája egy szemétláda csalókból álló társulat volt, ami természetesen igaz, viszont Art szempontjából ez nem sokat segített, mert a történések idővonalán valahogy ugyanezekbe a helyzetekbe keveredett. Szóval mindig ő húzta a rövidebbet. Ő volt az áldozat. Hosszú évek mélyreható elemzése támaszthatná alá a gyermekkorban gyökerező működémódot, de ez megint csak helybenjárás abból a szempontból, hogy a működés a feltárás ellenére még ugyanaz marad. Persze ha nem látunk rá valamire, ami az első lépés, akkor igazán nagy sötétségben maradunk a problémával kapcsolatban.
Minden esetre az eredmény nem váratott magára, a szépen felépített kártyavár összeomlani látszott, amikor Johnny ellen, több rendőrségi feljelentés is érkezett. Harm ügyesen Johnny nevére vásárolgatta a telkeket és így ő lett az a stróman, aki elviszi a balhét. Hogy ez mennyire tudatosult Johnny fejében nem lehet tudni, minden esetre komoly pénzeket forgatott meg, és pihent telente, nyaranta itt és ott.
Szóval miután Art-ban realizálódott, hogy egy büdös vasat sem fog kapni, sőt még neki kell a kamatokat kifizetnie, rendkívül felbőszült és csatlakozott a feljelentéshez mint sértett. Talán ez volt élete első férfias cselekedete, amikor is nem hagyta sorsára a történéseket, hanem saját maga is aktív szereplője lett az életfolyamának.
A vád csalás volt, mégpedig annak bűnszövetkezetben történt elkövetése. Az összeg 200 000 $, amely nem kevés pénz. A feljelentéstől számítva néhány hónap kellett, hogy a bíró kitűzze a tárgyalást.
A bíróság a főváros egy parkosított családiházas kerületében helyezkedett el, távol a város zajától. Kellemes kis környezet volt, csiripelő madarakkal és senki sem gondolt arra, hogy a díszes épületben, milyen nehéz érzelmekkel tarkított, súlyos ügyeket tárgyalnak.
Art szorongva érkezett az előcsarnokba, ahol már sorakoztak a jóvágású gengszterek, és meglepő módon igen nyájasan fogadták. Ez feltűnhetett volna Art-nak, de inkább saját magával volt elfoglalva, azzal, hogy egyáltalán el ne ájuljon a tárgyalásig. Már az nagy kihívást jelentett számára, hogy megjelenjen az épületben és mint ellenfélként találkozzon szembe a díszes társasággal.
Miután tanúként beidézték, össze-vissza beszélt, saját állításait megcáfolva, nem állt ki saját magáért. Inkább a meghátrálást választotta, csak hogy ne kelljen találkozni ezekkel az emberekkel. Köszönhető persze az, hogy korábban több ízben megfenyegették, hogy komoly baja lehet, ha nem tesz meg dolgokat, vagy éppen megtesz dolgokat.
Miután Art kihátrált az ügyből, és a bíróság épületéből is, igazából megkönnyebbült. Viszont azzal nem volt tisztában, hogy azok a személyek, akiknek tartozik, kevésbé lesznek engedékenyek vele szemben. Tehát a konfliktus elkerülhetetlen, és inkább itt lett volna érdemes felvállalni, amikor a saját érdekeit tudja érvényesíteni, mint inkább ott, ahol eszköztelen.
Walter ugyan megértő volt, de üzlettársa Sony kevésbé. Azt mondják a harag szüli a vádat, vagy azt, hogy az egyik ember a másikat a bíróságra citálja. Walternek köszönhetően ilyen nem történt ebben az ügyben, viszont Art némi pénzt adogatott számára, hogy enyhítse a kárt.
Tipikus példája volt annak a viselkedési módnak, amikor is túlvállalva magát, átvállalja mások felelősségét. Végül is az érzelmi toprongyok ezt a működésmódot használják ki, és szépen rátelepszenek, mint egy vérszívó az áldozatukra. Nos a nemet mondás nagy kincs, mint ahogyan az önmagam képviselése és az érdekérvényesítés is. A szociopaták, akik megszokták a vérszívást, ilyen esetekben nagy kedvvel mondják azt, hogy agresszív az illető, vagy éppen nárcisztikus, pedig, csak nemet mondott a káros viselkedésre. Aztán az ember pörög maga körül, hogy miért kerülök folyton ilyen helyzetekbe?
Art örült a csiripelő madaraknak, a tavaszi napsütésnek, és a válláról lekerülő gondoknak. Felhőtlenséggel üdvözölte a szorongás megszűnését, mit sem sejtve arról, hogy ezáltal csak saját magát ásta mélyebbre és a gondokat elodázta egy időre.
Kilátástalanság minden irányból
Ide jöjjön egy hármas beszélgetés + a helyzetek kölcsönös elemzése
Keserűség
Hogy mely okok vezettek oda, hogy megromlott a házasságom végül is mindegy lett volna. A nyomasztó érzések sora rohamozott meg, és egyszerűen már reagálni sem volt erőm, miközben magamban küzdöttem az érzelmeimmel. Főként a saját magammal való őszinteség hiánya is jelentős problémát okozott. Ez főként azért volt baj, mert a saját szükségleteimet is letagadtam, mindezt azért, hogy kifelé fenntartsam azt a képet, hogy minden rendben van. Mivel sem az érzéseimet, sem pedig a szükségleteimet nem kommunikáltam ki ez az egész, mint egy zaccos kávé felkavarodva bennem fortyogott és nem csoda, hogy nem tudtam rendet tenni ebben a káoszos fejben. A sérelmeket lehetne sorolni hosszasan, melyek a másik oldalról értek, viszont ott van a felelősség, hogy én ezekre nem reagáltam, nem mondtam el, mi az ami rosszul esik. Igazából az érzelmek erdejében tévedtem el de veszettül. Nem igazán voltam tudatában annak, hogy miylen fejlődési szakaszai vannak egy férfinak vagy egy nőnek, éppen ezért azzal sem, hogy egyértelmű, ha nekem férfinek nincs világos jövőképem, céljaim és ehhez kellő határozottságom, akkor szükségszerűen egy erőszakos nőt fogok vonzani a töketlen világomba. Tehát a kulcs bennem van. Mivel a családunkban rengeteg tabu téma volt, akárcsak a szexet illetően, így nem igazán szereztem ismereteket, hogy hogyan is működtessünk egy párkapcsolatot. A saját életem működtetésére sem voltak életképes mintáim. A szüleim túlélték az életet, mindaz, amit tettek inkább menekülésnek hatott, mint beleállásnak. Rendes gyerekhez méltóan öntudatlanul másoltam, amit elém tettek. A belső gyötrődésem még azzal a szégyennel felruházott társadalmi dogmával is párosult, hogy nem lehet elválni. Pedig egy rakás szaron ültem, amit mások házasságnak hívtak. Szóval a felkavarodott zaccos kávé hányingert szült és ekkor vett fordulatot az életem és vettem célba az örömlányok világát. Persze így utólag az lett volna az egyenes és fair, hogy megmondom otthon, hogy elválok és lezárom az ügyet, így onnantól nem sok köze van másnak, hogy épp kinek az ágyában vagyok, csakhogy ettől a válás szégyentől megbélyegző intézménye tartott vissza.
Az indulat utat tör magának, hiába próbáljuk féken tartani, vagy bebörtönözni. Párosult ez mindazzal, hogy gyermekkoromban azt az ostoba irányelvet erőltették rám, hogy a szex bűn. És most kitört. Ledöntött minden ésszerű és ésszerűtlen korlátot. Átgázolt mindenen. A full kontroll visszanyalt, vagy árnyaltabban úgy fogalmazhatnánk, hogy egy kontraproduktív hatása volt annak, hogy fiatalként tiltottak mindentől, ami szerintük rossz volt. A rossz volt pusztán azért, mert a saját életükben gátlásosak voltak ezekkel a dolgokkal. Minden problémára tüneti kezelést adtak csupán, összekeverve a szeretetet a kontrollálással és ragaszkodással. Így történhetett, hogy a döntés, amely az elnyomott érzések hatására megszületett bennem, csak nagy nehézségek árán volt meghallható, de megszületett és ki tudtam nyögni, miközben a kanapén ültünk a feleségemmel, mégpedig az, hogy legyen VÉGE.
A feleségem menekült otthonról, amikor összeházasodtunk. Egy diszfunkcionális családban nőtt fel, alkoholista apával, aki azért ivott, mert az édesanyja nem hagyott neki nyugtot, az örökös kritikáival, szurkálódásaival és bántásaival. Gyenge férfiak sora tarkította ezt a családot és buta, érzelmileg fejletlen nőké, akik magukhoz ragadták a hatalmat és koordináltak a családon belül. Nincs ennél erősebb dolog, amely hányingert kelt. Az utasítások és kritikák sora, mint egy fonott ostor csapkodott a nagyapa hátán, mindannyiszor, mikor a felesége megszólalt. És mindezt tűrte, mivel annak fogságában vergődött az öreg, hogy bűn elválni. Az ostor érte a gyerekeket és az unokákat is, melyek egyike volt a feleségem. Ebből a miliőből természetes, hogy elvágyódik az ember és kapva kap az első adandó alkalmon, hogy megszabaduljon „szerető” családjától.
Persze a minta ragadós, és a szurkálódás folytatódott nálunk is, csak immár más valaki kezében volt a villa. Az örök elégedetlenség a környezettel a megbékélésre való képtelenség mérgezte a mindennapokat. A nehézségek megjelenése, a vergődés pedig ahhoz vezetett, hogy egyre többször utazott haza a régi környezetbe.
Miért vágyunk vissza ahol szar? Erre is lehet magyarázatot találni, talán azért mert azt már megszoktuk. A kihívások sokszor megterhelőek, főként olyankor, ha a gyenge kommunikációs készségekkel megáldva nem találjuk az utat a társunkhoz. Az a makogás, amit leműveltem és bizonytalan szóhasználat ékes példája volt ennek. Vizsgálhatjuk, hogy miért kell kihúzni a szavakat egy férfiból, amelyre egy magyarázatot találtam, mégpedig azt, hogy fél. Fél a következményektől, amikor szeretné magát kifejezni. Fél attól, hogy gúny tárgya lesz. Fél a retorziótól, amelyet az első nőtől kap, aki az anyja. Utána persze a többitől, aki hasonlóan viselkedik. Egyáltalán ritka az a nő, aki megszólalás nélkül végig tudja hallgatni a férjét, így hát kudarcra van ítélve a kapcsolatok nagy százaléka, mert az elégedetlenség váláshoz vezet.
Nem a kurvákkal van a baj. Egy elkurvult társadalomban, ahol az egyik vagy másik oldalt éltetik, ott van a baj. A kettős mércével van a baj. A kurvának fizesd meg a bérét, ez a játékszabály. Mi az, amit megkaptam cserébe? Persze a szexet és ezáltal azt gondolhatnánk, hogy főként emiatt léptem erre az útra, holott ez egy nagy tévedés. Kedvességet, elfogadást és meghallgatást kaptam, persze csak azoktól, akik kellő intelligenciával rendelkeztek. Szar helyzet, mert igazából a szexért fizetni önbecsüléshiány. Az egész mögött az van, hogy nem érzem magam szerethetőenk, értékesnek, vagy elfogadhatónak. Viszont amikor a kávézacc felkavarodik, pont nem ezek a gondolatok azok, amelyek megfogalmazódnak.
A helyzet az, hogy nem tudtam mi bajom van. Egyszerűen már nem éreztem jól magam otthon, és nem tudtam, hogy miért. Hányingerem volt az egésztől. Megszületett a harmadik gyerekem is érdekes módon pont karácsonykor, de ez nem tartotta össze a kapcsolatunkat a feleségemmel. Volt bennem egy hang a régi vallásos szövegekből, hogy amit Isten egybe szerkesztett ember ne válassza el, csak korántsem voltam biztos abban, hogy ezt Isten szerkesztette egybe.
A gyerekeket még csak-csak elvittem az iskolába, velük jól éreztem magam, de a konkrét problémáimat képtelen voltam megfogalmazni.
Ezután összeszedtem a dolgaimat és elköltöztem. A gyerekeim persze sírtak, hogy elment apa, de én ezt nem láttam, nem voltam tanúja az eseményeknek. Arra sem emlékszem, hogy elköszöntem volna tőlük. Nehéz szívvel hagytam el a házat, viszont ahogyan távolodtam egyre könnyebb lett. Szabadnak éreztem magam és megszabadultam egy hatalmas nyomástól. Persze utólag tudom, hogy jó volt ez így, bármely elvi vagy etikai megfontolás ellenére, mert ez a kapcsolat engem nem éltetett, hanem inkább csak megölt.
Beköltöztem a fővárosba, annak is egy kertvárosi részébe. Érdekes módon ott találtam albérletet, ahová egy időben a nagyobbik lányomat hordtam óvodába. 4 lakásos társasházban az egyik földszinti lakás volt az enyém, mellettem egy szőke szingli nővel. Nem igazán érdekelt túl sok minden. A feleségem a három gyerekkel elhagyta a vidéki házunkat és egy másik városba költözött. A ház egy darabig üresen állt, majd bérbe adtam, hogy termeljen inkább valami kis pénzmagot.
Sokat adott ez az időszak. Magammal tudtam foglalkozni, ami lehet hogy önzőn hangzik, viszont nekem az életet jelentette. Minden nap edzettem, ettem a joghurtot és egy idő után olyan fizikai erőre tettem szert, amelyet csak a 20-as éveim elején birtokoltam. A cégemből folyamatosan jött a bevétel és a lényeg az, hogy nem sokat kellett foglalkoznom vele. Bár az is igaz, hogy nem sokat értettem a cégvezetéshez, fogalmam sem volt, hogy hogyan is kell csinálni azt valójában. Mindenképpen egy kegyelmi időszak volt ez számomra, amikor is erőt gyűjtöttem és rendezgetni kezdtem életem füstölgő maradványait. Egyszerű dolog volt összeszedni a tartozásokat egy halomba, rendezni a csekkeket, életem első dossziéját megnyitni és lefűzni ezeket az iratokat. Egy 10 éves gyerek meg tudná csinálni, viszont nekem kicsivel több mint 30 évesen komoly nehézségekbe került.
Persze jó ideig okoltam a múltamat a szüleimet és a hozott „anyagot” amiért egy csomó mindenhez nem értek, de ettől nem változott a helyzetem és az előttem álló feladatok.
Annak árnyékában éltem, hogy azt az üzletet, amiből a pénzem származik a feleségem szerezte és igazából én nem sokat tettem le az asztalra, tehát nem is vagyok értékes. A munkát más emberek végzik én csak lefölözöm a hasznot és azzal az egyszerű tevékenységgel, hogy havonta számlákat állítok ki jutok milliós árbevételhez. Nem sokra becsültem magam ezek miatt. Arra volt elegendő energiám, hogy rendszerezzem a dolgaim és beütemezzem a kifizetéseket. Azt jó volt látni, hogy fogy a hátralék, a közüzemi dolgok is kezdenek egyenesbe kerülni.
A legfontosabb az volt, hogy élhessek végre. Járhassak focizni a barátaimmal, és a napi feszültségektől mentesen éljek.
Rám maradt a házasságból egy jó kis BMW, amivel ezt a szabad életérzést tudtam még növelni. Annak ellenére, hogy komoly havi törlesztője volt az autónak, sőt még a szerviz sem volt valami olcsó, én nem tudtam elengedni a gépet. Volt természetesen hozzáadott értéke, mivel a csajozásnál is jól jött. Szívesebben ültek bele a csajok egy ilyen márkás, kényelmes autóba, mint egy átlagos középkategóriásba.
Élveztem az egyedüllétet. Magammal voltam és nem kellett mások nyavajáit is a nyakamba vennem.
Bizonyára különféle megítélések születhetnek abból, hogy külön költöztem és milyen életstílusra váltottam. Most utóbb tudom, hogy valahol bátorság volt letenni egy olyan gerendát, amelyet képtelen voltam megemelni, valamint ebben a helyzetben is velem volt egy szerető Isten. Nem szégyen az, ha felismerjük, ha valami nem jó nekünk és csak kívülről szeretné valaki ránk erőltetni, vagy ahogyan egy belső program fut bennünk, amint egy erőszakos szülő árnyéka vetül ránk még akkor is, amikor már ez a személy régen elhunyt.
Itt az új környezetben semmilyen párkapcsolati vergődéssel sem kellett foglalkoznom, megszűntek a problémák. Igazából, csak a pénzem mértéke szabott gátat annak, hogy mikor és mennyit vagyok egy nővel. Volt egy kifejezetten kedves közöttük, akihez szívesen jártam vissza. Kölcsönös volt az érzés, hogy kerestük egymás társaságát, és több ízben ott aludtam nála. Majd idővel még a valódi nevét is elárulta. A fejemben megfordult, hogy kezdeni lehetne vele valamit, de mi vehetné rá, hogy abbahagyja az ipart? Ráadásul nekem kéne támogatnom havonta egy igen komoly összeggel. Így hát inkább segítettem, amerre ment, tudva, hogy ez is csak egy ideig tart majd.
Gyerekkoromban egy pontig jutottam el a csajoknál, és innen persze már érthető az is hogy miért. Amikor komolyra azaz szexre fordult volna a sor, akkor mindig megtorpantam. Mindez az ostoba emberi szabályok miatt. Így a teljes ifjúságomat tönkre tették mások. Persze miután ezt felismertem roppant dühös lettem, de ez nem segített. Visszahozni már nem lehetett azokat az éveket, lehetőségeket, amelyek már elmúltak. A fáma csak arról szól, hogy egy nőnek fontos a biztonság, és emiatt a szex a házasságon belülre való. Arról nem szól, amikor csak egyszerűen baszni akar és ehhez választ egy partnert. Ezt az igét egyébként egy tudományos értekezésben olvastam, amikor a különböző nyelvi alakjait részletezték. Minden esetre látható, hogy a társadalom főként és kizárólag a férfi felelősségét helyezi górcső alá ezen a területen és kényszeríti. Ezek az emberek, akik ilyen kényszereket alkalmaznak, abban tévednek, hogy beleszólnak két felnőtt ember magánügyébe, konkrétan a szexbe, és amennyiben nem élnek házasságban az bűn. Ebbe ők bizony csak beleavatkozni szeretnének, sokszor teszik ezt elég eklektikus irodalmak alapján, melyekből kiragadnak részleteket. Persze itt csak egy merev gondolkodásmód áll a háttérben, mint egy felügyelői szerepkör, és igazából ez arról szól, hogy nehogy már jól érezd magad a saját bőrödben, és ha neki sem szabad, akkor neked sem.
Sokszor a saját gyávaságukat palástolják, hogy nekik nem volt bátorságuk hozzá, mert a társadalmi elvárások fontosabbak voltak számukra, de mégsem éltek igazán.
Felszabadultság
Egy őszi szombat reggelen, amikor az avart kergette a szél, focizni mentem a társakkal. A magabiztosság a jó autómból fakadt. És valahogy vágytam a találkozásra, a barátokkal való beszélgetésekre.
Után:
Autó eladása, türelmetlenség, nyugodtság kellett volna a Pajeronál
Összeolvadás után:
Anitával való viszonyom, feleségem vissza akar kapni, vergődése, összeköltözés és válás, rossz kommunikáció, a segítő szándék hiánya helyett a felhőtlen együttélés
A három figura találkozzon többet! Beszélgessenek, tegyenek fel kérdéseket egymásnak!
Istenre való rátalálás, a vele való beszélgetés,
A 3 szereplő összeolvadása amely
Fénysugár az ablakon át!!! Marvin játéka után betér az irodába és ott összeáll a három személy, a tükörben látszódnak csak!!! Mint egy lidérc
Reménysugár
Végeredmény a 3 személyiség egybeolvadása egy felütés a végére, amikor Kókára kimegyek, és segítséget kérek, a 72 órás játék végén, a széken való alvás,